Hogy látnak minket a külföldi diákok?

Plüss láma, csárdás, panamakalap. A spanyol gyökerű SEK Budapest International School kulturális fesztiválján jártunk, ahol azt is megkérdeztük a vendégektől, milyennek találják Magyarországot.

Az intézmény első iskolája 1892-ben, Madridban nyitotta meg kapuit, és ma már tíz országban várja a 21. század kihívásaira felkészítő, nyitott és kreatív légkörre vágyó diákokat. A kulturális összefonódás és globális elfogadás jegyében, az összes SEK-iskola részvételével évenként megrendezésre kerülő közösségépítő programot idén először Budapesten tartották meg. Az eseményre  tíz országból, három kontinensről érkező, összesen százharminchat gyermek többségét a budapesti SEK-iskola tanulóinak családja látta vendégül. A rendezvény jelképe a Rubik-kocka, mely ez esetben – ahogy Gidró Gabriella, az iskola igazgatója a nyitóünnepségen elmondta – az életet jelképezi.

„A kocka oldalai a különböző életkorokat jelöli és addig nem léphetünk tovább, amíg be nem fejeztük az egyes életszakaszokat. Mérlegelnünk kell a következő lépést, ahogy az életben is, folyamatosan döntéseket hozunk – hangsúlyozza az intézményvezető. – A kocka tükrözi az iskola szellemiségét is, mely az akadémiai tudást a kreativitással és a szórakozással ötvözi.”

A fesztiválon a színes versenyprogramoké volt a főszerep, melynek keretein belül többek között volt láncreakcióépítő-verseny, a Várban kincskeresős játék, műveltségi vetélkedő és közös Flashmob-nézés is, melyet előzőleg a diákok otthon, egy-egy emblematikus helyen vettek fel.

Megkérdeztük a külföldi diákokat, mit gondolnak Magyarországról, és szívmelengető válaszokat kaptunk:

 Awylka (12), Dominikai Köztársaság

„Legjobban a Bazilika tetszett, még sosem láttam ilyen hatalmas templomot, nálunk sokkal kisebbek és a szentmise sem olyan ünnepélyes, mint itt. Hiányozni fog a budapesti klíma, a hűvös reggelek, otthon fullasztó a hőség.

Iang Ignacio Torres (13), Chile

„Imádom a magyar építészetet, kedvencem a parlament, mert olyan, mint egy kastély. Az is tetszik, hogy sokan járnak biciklivel. Az esti fények lenyűgözőek, különösen a Lánchíd, vettem is egy apró makettet. A nővérem imádja az édességet, viszek neki egy furcsa magyar ételt: kürtös kalácsot.”

Szöveg: Hufnágel Gabriella

Fotó: Antal László