Nemrég egy rövid videós­ beszámoló jelent meg a Zöld Varrodáról az interneten. És hiába volt rövidke a kisfilm, valamiért nagyon szerették a nézők. Hogy miért,­ az számomra is kiderül az első két percben: tényleg valamiféle szeretetsugarakból szőtt háló borul az egész teremre, ahol a varroda tagjai tüsténkednek. 

– A riport miatt egy kicsit felgyorsult körülöttünk minden – mondja Bódis Emese, a gödöllői Civil Ház központi alakja, a Zöld Varroda megálmodója. – A minap is megjelent egy nyugdíjas bácsi a barátaival, és kéttalicskányi ruhát hoztak Budapestről – meséli. – A felesége is látta a videót, és rájuk parancsolt, hogy hozzák el a felesleges ruhákat. Nem azt mondom, hogy a világ összes textiljét ránk borítják, de azért most el vagyunk látva rendesen.

Ez, mondjuk, látszik is. Nemcsak a Civil Ház nagytermében vannak ruhaneműk, de néhány másik helyiségbe is jut belőlük.­ A ház egyébként korábban a rendőrség épülete volt, majd a helyi önkormányzat a civileknek adományozta. Az amúgy­ takaros épületben harminc szervezet szokott összejönni. Cukorbetegeknek, fotósoknak, fiataloknak, nagycsaládosoknak, mozgáskorlátozottaknak is van itt klubja. Valamint rendeznek baba-mama klubot, és nyugdíjas szervezetből is hat szokott összejönni. Emese koordinálja az egészet: nyilvántart, segít, papírmunkát végez, szervez. A Zöld Varroda ötlete is az ő fejéből pattant ki. 

– Felajánlottuk a gödöllőiek­nek, hogy ha szükségük van bármire, akkor a varroda a rendelkezésükre áll. Megrendelésre nem varrunk, segítjük megvarrni, amit szeretnének elkészíteni.
A lényeg a zöld gondolat: senki ne vásároljon feleslegesen, ha nem muszáj. Erről szól majd az adventi akciónk is. Ne vegyen senki ajándékot, hanem inkább készítsen saját kezűleg! Annál úgysincs szebb – mondja, és teával kínál.

A tea a Civil Ház udvarának egyik szegletében, a komposzton növögető fűszerekből készült. A kis dombon nemcsak paradicsomok nőnek, de citromfű, menta és kakukkfű is. 

– Spenót is van, de azt nem tettem a teába – nyugtat meg Emese.­ – A Zöld Varrodában is tartunk kéthetente teadélutánt, és ilyenkor megbeszéljük, kivel mi történt, közben pedig zakatolnak a varrógépek. 

A tea nagyon finom, mint ahogy a rozskenyérre kent zakuszka is. Emese Zilahról, a Partiumból származik, úgyhogy nyár végén mindig zakuszka – padlizsános zöldségkrém – készítésébe kezd. A kert végében garázs, a garázsban pedig hatalmas zsákok. Elképesztő, mit ki nem dobnak az emberek. Emese szerint sok ruha nem is hulladék, merthogy egy alapos mosás után olyanok, mintha újak lennének. A garázsban lóg egy átmeneti irhakabát is. – Vidd el nyugodtan! – mondja Emese (a Civil Házban mindenki tegeződik), amikor meglátja, hogy nézegetem a retró ruhadarabot, de megemberelem magam. Itt, a garázsban zajlik a válogatás, és ha nem esik az eső, kilógatja a Civil Ház kerítésére az elvihető darabokat. Persze figyel, és ha valaki látványosan viszi az ingyenes ruhákat, azt azért szóvá teszi. Nemcsak Gödöllőre, de Kelet-Magyarországra is jut sokzsáknyi ruha: megvannak a kapcsolattartók, és karácsonykor, de ünnepen kívül is viszik a holmikat. Nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is.

Babzsákok az óvodának

A rengeteg munkát végző Bódis Emese öt gyereket nevelt fel, sokáig­ volt otthon velük. A legnagyobb gyerek elmúlt harminc, a legkisebb nemsokára érettségizik. A Zöld Varroda ötlete a Covid-járvány alatt fogalmazódott meg benne. Akkor a kórház időseket ellátó osztályának varrtak mosdókesztyűket és infúziókötözőket. Az elején még egy Waldorf-iskola diákjai is dolgoztak, mostanra viszont már színesebb a Zöld Varroda tagjainak összetétele: nyugdíjasoktól a fiatalokig sokan segítenek.

Körülnézek a teremben: minden szék farmeranyag huzatot kapott, és olyan menőn néznek ki, hogy legszívesebben hazavinnék néhányat. Nincs két egyforma belőlük: mintha egy kézműves dizájnstúdió álmodta volna meg az egészet. Most egy óvodának segít a Zöld Varroda. Fésűtartókat és babzsákokat varrnak. 

– Nemcsak az a jó ebben, hogy varrunk, hanem az is, hogy együtt vagyunk – mondja Szabó Lajosné­ Rózsa. – Persze mindenkinek vannak gondjai, de itt ezeket elfelejtjük. Jó barátságok köttetnek, és még kirándulni is elmegyünk. Segítjük egymást, és ötleteket is adunk. Ha látunk valami jó mintát a Pinteresten, amit mi is megvarrhatnánk, megosztjuk egymással. 

Rózsa már tizenöt éve nyugdíjas. A gödöllői egyetem informatikai tanszékén dolgozott adminisztrátorként. A gyerekei felnőttek, de már az unokái is.