Az önzetlen adakozás csodája – Louisa May Alcott
„– Ajándék nélkül nem is karácsony a karácsony – dünnyögte a szőnyegen heverő Jo.
– De borzasztó szegénynek lenni! – sóhajtott Meg, és végigtekintett ócska ruháján.
– Ez nem tisztességes, hogy egyes lányoknak rengeteg szép holmijuk legyen, más lányoknak meg semmijük sincs! – fújt sértődötten a kicsi Amy.
– Nekünk itt van anya meg apa, és mi is megvagyunk egymásnak – szólt ki a sarokból Beth nagy lelki nyugalommal.”
Ezekkel a sorokkal veszi kezdetét Louisa May Alcott örök klasszikusa. Bár a Kisasszonyok több mint egy évtizedet ölel fel, a legmeghatározóbb pillanatok mégis a karácsonyi időszakban játszódnak. Az 1868-ban kiadott regény az írónő gyermekkorának állít emléket, hiszen ők is négyen voltak testvérek, éppúgy, ahogy a regénybeli March nővérek. A szívmelengető történetekhez saját családi karácsonyi emlékeiből merített ihletet, amikor rendszerint a rászorulók megsegítésével töltötték az ünnepet.
A történet szerint mialatt a lányok édesapja az amerikai polgárháborúban szolgál, Jo, Meg, Beth és Amy a maguk módján értenek meg valami fontosat a karácsony lényegéből: hogy hiába a könyvek, kották, rajzceruzák és egyéb tárgyak utáni sóvárgás, végül mégiscsak az apjuktól érkezett levél jelenti számukra a legnagyobb boldogságot.
Amikor arra kérik a lányokat, mondjanak le karácsonyi reggelijükről a szegény, éhező családok javára, álmodni sem mertek volna a jó cselekedet után gazdag jutalomról. Jólelkűségükért cserébe ugyanis az adományokról értesülő, tehetős Mr. Laurence ajándékoz nekik pazar lakomát.
Alcott szerény, mégis szeretetteljes, vidám karácsonyai során egyszerű ajándékokkal lepte meg nővéreit. Édesanyja gyakran kapott tőle kézzel készült ruhadarabokat és apróbb emléktárgyakat, melyek a személytelen anyagi javak helyett őszinte figyelmességet tükröztek.
A Kisasszonyok nem véletlenül tartozik kedvenc karácsonyi olvasmányaink közé: a March lányok és közvetve a szerző ünnepei arra emlékeztetnek bennünket, hogy az apró, mindennapi örömök adják a karácsony valódi csodáját.
Idill négy gyerekre hangolva – J. R. R. Tolkien
Minden idők legvarázslatosabb történetei keltek életre íróasztalán, Tolkien azonban nem csupán Középfölde zord tájain tett képzeletbeli utazást, gazdag fantáziájának hála az Északi-sarkot is megidézte olvasóinak. A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok születése előtt Karácsony apó nevében küldött kézzel írt, rajzokkal illusztrált leveleket gyermekeinek, akik elsőként vehették kézbe a később világhírűvé vált Tolkien-remekműveket.
Az első világháborúban átélt veszteségek és borzalmak után az író a feleségével, Edithtel igyekezett szeretetteljes családi légkört teremteni, mely éles ellentétben állt Tolkien hányattatott gyermekkorával. Mindössze tizenkét éves volt, amikor édesanyja, Mabel elhunyt, ezt követően ő és öccse árvaként nevelkedtek egy katolikus pap, Francis Xavier Morgan gondozásában. A feleségével teremtett idilli környezet valóságos gyógyírként szolgált számára, nem mellesleg tökéletes táptalajt biztosított kibontakozó művészi ambícióinak. Termékeny és sikeres írói karrierje ugyanis a karácsonyi levelekkel vette kezdetét. A szerző számos jellegzetes részletet emelt át belőlük a későbbi hobbittörténetekbe a koboldok sötét alakjától kezdve a rajzok és a szövegek egyedülálló stílusáig.
Az első ilyen karácsonyi levelet 1920-ban kapták, aztán – már a családi hagyomány részeként – a Tolkien gyerekek, John, Christopher, Michael és Priscilla húsz éven át első kézből értesülhettek arról, mi történik az ünnepek idején Karácsony apó háza táján. A titokzatos üzenet minden alkalommal a szentestét követő reggelen érkezett, a havas borítékon természetesen északi-sarki postabélyegző díszelgett. Benne Karácsony apó zsúfolt házáról, szorgos barátjáról, a jegesmedvéről, a koboldokról és megannyi sarki kalandról szóltak az írások.
A leveleket a Tolkien-hagyaték kezelői gondosan összegyűjtötték, és The Father Christmas Letters címmel adták ki díszkötet formájában 1976-ban, magyarul Karácsonyi levelek címmel jelent meg. A könyvben Karácsony apó reszketeg kézírásával, mesés illusztrációkkal, koboldrajzokkal és különleges levelekkel találkozhatunk, melyek megidézik számunkra a Tolkien család mesébe illő ünnepeit.
A falusi élet nyugalmára vágyva – Mikszáth Kálmán
Nemhiába emlegették nagy palóc mesemondóként: a Szklabonyáról (ma Mikszáthfalva) a nagyvárosba költöző író igazán sosem tudott elszakadni az egyszerű vidéki emberek életétől. Intelligens éleslátással, humorral, iróniával és finom társadalomkritikával itatta át a falusiak hétköznapi történeteit, melyek közül a karácsonyi mendemondák sem hiányozhattak.
És ahogy a legtöbb író, Mikszáth is előszeretettel merített korai emlékeiből. Azokból az időkből, amikor az ünnep még a gyermekek ártatlanságáról, öröméről, a szépségről és a lélekmelengető pillanatokról szólt. Igazán Falusi karácsony című elbeszélése ad képet arról, hogy december beköszöntével mennyire vágyott elhagyni a város kereskedőktől hangos forgatagát, hogy az alacsony mennyezetű falusi szobákban rátaláljon azokra, akik még hisznek a Jézuskában.
