„Egyszerűségre vágyakoztak. Csöndes merengésre, lemondásra, békés elégedettségre áhítoztak a biedermeier korban. Nem hajszolták a szenzációkat, nem akartak élni, csak éldegélni. Nem óhajtottak elfáradni, inkább csak: pihenni, csendesen merengve szemlélődni” – írja Dávid Margit A divat története című munkában. A biedermeierről nekünk is a ma divatos very demure, very mindful szlogen jut eszünkbe. Pedig a visszafogottság mögött nem kevés játékosság és pajzánság is jellemezte ezt az izgalmas korstílust.
A 19. század első felében Európa számos társadalmi, politikai és gazdasági változást élt meg. A napóleoni háborúk után a bécsi kongresszus átrajzolta Európa politikai térképét, a nagyhatalmak pedig igyekeztek helyreállítani a régi rendet.
Az 1817 és 1847 közé eső korszakot a konzervatív monarchiák uralma jellemezte, amelyek igyekeztek elfojtani a forradalmi mozgalmakat, és lenyomni a demokratizálódást óhajtó politikai eszméket.
Mindez a hétköznapi életre és a kultúrára is nagy hatást gyakorolt.
A polgárság ennek hatására a közéleti szerepvállalás helyett az otthon nyugalmát, a családot, a hétköznapi örömeket és a derűt helyezte a középpontba.
Maga a biedermeier eredetileg gúnyos kifejezés volt a német nyárspolgárok egyszerű ízlésének és fenti visszavonulásának kifigurázására. A „bieder” szó szerényet, egyszerűt jelent, a „Meier” pedig egy gyakori német családnév, amivel így a kifejezés az átlagemberre utalt. Később, ahogy ez a (kis)polgári életstílus széles körben elterjedt és elfogadottá vált, a biedermeier elnevezés elveszítette eredeti ironikus élét, és az ehhez igazodó művészeti irányzat neve is lett.
Biedermeier mindennapok
A korstílus nemcsak a legkülönbözőbb művészeti ágakat hatotta át, de nagy befolyással volt a kultúra egyéb aspektusaira, a szabadidő eltörésére, a lakberendezésre vagy épp a ruházkodásra is. A lakberendezésben például ebben az időszakban az intim, otthonos belső tereket hangsúlyozták. A polgárcsaládok praktikus bútorokkal, egyszerű – ma úgy mondanánk szerethető – lakásdekorációval, virágmintás tapétával, apró porcelándíszekkel és könnyed függönyökkel operáltak.
A biedermeier festészet szintén a mindennapi élet ábrázolását favorizálta. A polgári családokat, portrékat és tájképeket emelte a figyelem középpontjába, miközben többnyire kerülte a (korábban, a romantika időszakában népszerű) súlyosabb történelmi vagy vallási témákat.
A biedermeier zene a polgári otthonok kamarazenei hagyományához kötődött, és az egyszerű, harmonikus melódiákra, témákra és a könnyedségre helyezte a hangsúlyt. A divatot a könnyű anyagok, világos színek, kényelmes szabás jellemezte, az étkezésben pedig a polgári konyha dominált, ahol a helyi alapanyagok és egyszerűbb ételek kaptak szerepet. Decens, igaz?
Nos, noha a biedermeier korszakot alapvetően az egyszerűség, harmónia és visszafogottság időszakaként ismerjük, a látszólagos polgári nyugalom alatt sokszor rejlett izgalmasabb, pikánsabb valóság.
Erotikus irodalom
A biedermeier kor széles körben fogyasztott, könnyed és ártatlan irodalmi művei mellett nagyon népszerűek voltak a kifejezetten erotikus szövegek is, melyek meghökkentően szenvedélyesen, sokszor szatirikusan írtak erotikus témákról.
Ezek a művek – például a korban ikonikus Léda és a hattyú című munka – sokszor mitológiai történetek átszexualizált elmesélésével nyújtottak erotikus tartalmat az olvasóknak úgy, hogy a felszínen az aktuális normáknak is meg tudtak felelni.
A biedermeier korszakban emellett kifejezetten népszerűek voltak a szatirikus irodalmi alkotások is, amelyek finom humorral ábrázolták a polgári álszentséget, miközben rejtett vágyakat és szenvedélyeket lepleztek le.
Titkos üzenet
A biedermeier festészetben a látszólag ártatlan jelenetek is gyakran hordoztak erotikus szimbolikát. Egy-egy virágcsokor, állat- vagy gyümölcsábrázolás például burkoltan erotikus jelentéssel bírt annak, aki tudta olvasni a jeleket. Az érett barack és a szőlő a termékenység és a vágy szimbólumaként jelent meg, a galamb (sok egyéb jelentés mellett) a szerelemre utalt, és egy egyszerű enteriőrt ábrázoló kép vagy portré előtt is pajzán fantáziálásra hívta a befogadót.
Barabás Miklós Galambposta című, kiállítva: Magyar Nemzeti Galéria C épület, Földszint, Időszaki kiállítótér (Kép: ©Magyar Nemzeti Galéria)
Látszólag visszafogott divat
Bár a nők ruházata a bidermeier korban látszólag visszafogott volt, a magasított derékvonalú ruhák új szabásvonalakkal bizsergették a fantáziát: a derékvonalról egyre inkább a mellekre irányították a tekinteteket.
Mivel ezek a ruhák gyakran finom anyagból készültek, és sokszor alkalmaztak rajtuk áttetsző betéteket, csipkét, amelyek sejtelmesen kiemelték az alakot, látszólagos visszafogottságuk ellenére is alkalmasak voltak a csábításra.
Levelezés
A biedermeier polgárság körében nagy hagyománya volt a baráti, szerelmi levelezésnek. Sok a korban játszódó filmből ismerjük a jelenetet, amikor nagy csokor, kompromittáló írás kerül elő egy-egy asztalfiók mélyéről… A levelek gyakran csak hasonlatok, metaforák szintjén közvetítették a heves érzelmeket, de ezzel együtt fontos volt néha elrejteni őket. Ezt az igényt pedig a korszak bútorművészete is kiszolgálta.
A biedermeier bútorokon gyakoriak voltak a titkos rekeszek, amelyekben szerelmes leveleket, naplókat, ékszereket és más, a tulajdonosuk számára nagy jelentőségű, a (titokban) szeretett személyhez kapcsolódó tárgyakat rejtettek el.
Erotika a szalonokban
A biedermeier szalonokban, azaz a tárasági élet olyan helyszínein, ahol irodalmi estek és zenei találkozók zajlottak, sokszor került sor pajzán témák feldolgozására is, emellett a kor társasági életének egyik kedvelt szórakozása volt a társas- és kártyajáték is.
Ezeket a játékokat gyakran erotikus felhanggal játszották, témájuk sokszor a szexuális vonzalom, flört és házassági titok volt, miközben szórakoztató módon bírálták is a társadalmi normákat.
Lessünk be a biedermeier világába!
A Magyar Nemzeti Galéria Biedermeier mindennapok című tárlata minden eddiginél nagyszabásúbb válogatást mutat be a a korszak gazdag képző- és iparművészetéből. Noha a kiállítás elsősorban a biedermeier bensőségességére, családközpontúságára helyezi a hangsúlyt, a tárlaton azok sem fognak unatkozni, akiket az is érdekel, mi van a színfalak mögött.
Sok más ragyogó alkotás mellett a tárlat részét képezi a magyar biedermeier egyik legkiemelkedőbb alakjának Borsos Józsefnek Lányok bál után című képe is, ami remek példája annak, hogy egy polgári életképbe is mennyi érzékiséget lehet belesűríteni.
Borsos József (1821–1883), a 19. századi magyar festészet egyik kiemelkedő alakja, elsősorban portréiról és zsánerképeiről ismert. A Lányok bál után című alkotása a polgári élet pillanatait ragadja meg, és érzékenyen ábrázolja a korszak társadalmi viszonyait is.
Borsos József: Lányok bál után című képén is átsüt a biedermeier pajzánság (Kép: ©Magyar Nemzeti Galéria)
A pompás, kissé fülledt hangulatú képen a vállakról épp hogy le nem csúszó ruhák, táncban kipirult arcok és egymással intim közelségben lévő nők láthatók, a befogadó pedig szinte hallja az egymással megosztott pletykákat, és érzi a bál után a levegőben maradt izgalmat is.
Az érzékiséget sugárzó képet témája miatt a kor több kritikusa is erkölcstelennek titulálta, mi azonban mindenféle szégyenérzet nélkül megcsodálhatjuk.
Kiemelt kép: Borsos József: Lányok bál után, ©Magyar Nemzeti Galéria
