2007-ben a Nők Lapja Sisi születésének 170. évfordulója alkalmából Erzsébet királyné emlékével tartott – a Gödöllői Királyi Kastéllyal együttműködésben. (Ennek keretében még Sisi-hasonmásverseny is indult lapunkban!) Akkor készült el a néhai hercegnő életét bemutató cikksorozatunk is, melynek alább a harmadik, egyben utolsó részét közöljük. (Az első rész, mely Sisi gyermekkorát ismertette, ide kattintva; a második pedig, mely a bécsi udvarban elszenvedett magányáról szólt, ide kattintva olvasható.)
Nők Lapja 2007/34: Sisi emlékév, 3. rész
Gödöllő, 1870 kora ősze. Az egykori Grassalkovich-kastély máskor oly nyugodt, vidékies hangulatot árasztó udvarának csendjét most hangos csevegés veri fel. Piros vadászuniformisban, kobakban és lovaglócsizmában itt gyülekezik a magyar arisztokraták színe-java. Királynéjukra, Erzsébetre várnak. Felfedezhetjük köztük gróf Andrássy Gyula miniszterelnököt, gróf Esterházy Miklóst (Nikit), az ország legjobb lovasát, és nem utolsósorban gróf Batthyány Elemért, aki édesapja kivégzése után megfogadta, hogy soha nem lépi át a bécsi udvar küszöbét.
Erzsébet vonzereje alól azonban még ő sem tudja kivonni magát. Az aranyifjak úgy követik királynéjukat, akár „hajót a delfinek”, írja a jókedvű falkavadászatokról Andrássy. Erzsébet talán gyerekkorában volt utoljára ilyen boldog. A magyar államtól koronázási ajándékul kapott kastélyban olyan fesztelen, derűs udvartartást vezethet, amilyenre mindig is vágyott. Az év nagy részét kedvenc magyarjai között töltheti, és a névnapját, november 19-ét húsz éven át minden alkalommal kizárólag itt ünnepli.
A bájos francia barokk kastélyt Erzsébet már akkor kinézte magának, amikor 1866-ban először járt Gödöllőn. Akkoriban azonban, az osztrák-porosz háború miatt szóba sem jöhetett a megvétele. Most, hogy mégis az övé lett, kiéli rajta minden szépség és lakályosság iránti vágyát. Fürdő- és tornaszobát rendeztet be magának, a lovardát megnagyobbíttatja, és a három szárnyban összesen 136 szobát rendeztet be. Így is csordultig tele a kastély, ha az egész udvar itt van.
Ebben a derűs környezetben, a természet közelségében, ahol táncmulatságok és vadászatok váltogatják egymást, még Ferenc József is feloldódik. A házaspár rég nem került olyan közel egymáshoz, mint éppen itt, Magyarországon. Erzsébet is megnyugszik, depressziója enyhül, és egy időre felhagy a bolyongással a világban.
Lecke a szabadságról
Honnan a császárné magyarok iránti vonzódása? Már az esküvő előtt elkezdődik, amikor Majláth János grófot bízzák meg azzal, hogy osztrák történelemre oktassa őt. A tanár nem mulasztja el, hogy beszéljen Sisinek a magyarok hányatott sorsáról és évszázados szabadságvágyáról is. Erzsébet 1857-ben látogat először Budára, ahol hamarosan leveszik lábáról a kócsagtollas, gáláns főurak, akik nem titkolják, hogy a haza sorsának jobbra fordulását remélik tőle.
Talán ekkor sejti meg először, szépsége micsoda fegyver lehet a kezében.
Három évvel később, Madeira szigetén alkalma nyílik arra, hogy magyarul kezdjen tanulni. Hunyady Imre gróf, az oktatója azonban az órák során fülig beleszeret a szép felségbe. A bécsi udvar tudomást szerez erről, és azonnali hatállyal visszarendeli Bécsbe. Amikor Erzsébet hazatér, eltökélt szándéka, hogy e kis ízelítő után valóban megtanulja ennek a különös országnak a nyelvét. Először egy Homoky nevű paptanártól kap leckéket, majd maga mellé veszi egy kecskeméti köznemesi család leányát, Ferenczy Idát.
Mivel udvarhölgyek csak arisztokrata származású nők lehetnek, Idát csak Erzsébet felolvasónőjévé nevezhetik ki. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy meleg barátság szövődjön közöttük. Ida, aki nagy tisztelője és barátja Deák Ferencnek és Andrássy Gyula grófnak, gondoskodik róla, hogy Erzsébet ne csak a nyelvet sajátítsa el, hanem értesüljön a magyar politikai elit nézeteiről is.
Mária Valéria, a magyar gyermek
1866 januárjában magyar politikai küldöttség érkezik a bécsi udvarba, amely a kiegyezésről kíván tárgyalni. A császárné nyelvtudásával és természetes bájával azonnal megnyeri őket. Ekkor találkozik Andrássyval is. Erzsébet huszonnyolc éves, a világ leggyönyörűbb asszonya, a gróf pedig negyvenkét éves, ereje teljében lévő férfi. Első látásra egymásba szeretnek.
Viszonyuk természetesen mindvégig plátói marad, de érzelmeikről eleget elárul az a tény, hogy Sisi világjáró útjairól mindig csupán a szívéhez legközelebb álló két embernek, Ferenczy Idának és a grófnak hoz ajándékot. Ilyen előzmények után biztosak lehetünk benne, hogy a királyné adandó alkalommal segíteni fog a magyaroknak céljaik elérésében. Az alkalom még ebben az esztendőben el is érkezik. A porosz-osztrák konfliktus háborúba torkollik, és Königgrätznél az osztrákok súlyos vereséget szenvednek.
A poroszok Bécs kapui alatt, Ferenc József jobbnak látja Budára menekíteni feleségét és gyerekeit. Erzsébet ettől kezdve tudatosan vállalja a közvetítést az udvar és a magyar politikusok között. Attól sem riad vissza, hogy az uralkodót érzelmileg megzsarolja, leveleiben mindvégig Rudolf jövőjére hivatkozik, az ő trónját félti. Az uralkodó végül beleegyezik a kompromisszumokba. Természetesen elsősorban a birodalom és saját trónja megmentése lebeg a szeme előtt, de döntéséhez kétségkívül Erzsébet unszolása is hozzájárul.
Kapcsolódó: Sisi fia, Rudolf főherceg ámokfutó módjára viselkedett
1867 elején nyélbe ütik a kiegyezést. Erzsébet, félretolva irtózását a fényes fogadások és díszmegjelenések iránt, örömmel vesz részt a koronázási ceremónián. A magyarok soha nem látott pompával ünneplik a nagy eseményt. Ferenc József fejére a budai Nagyboldogasszony-templomban teszik fel Szent István koronáját, míg ősi szokás szerint a királyné vállához csak hozzáérintik. A királyi pár válaszul békülékeny gesztust tesz: az ajándékba kapott összeget felajánlják a szabadságharc rokkantjai és árvái számára.
Mintegy az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének megpecsételéseképpen, a következő évben világra jön Erzsébet negyedik gyermeke, a nép száján csak „magyar gyermek”, akitől, amíg meg nem születik, szinte retteg a bécsi udvar. Mi van, ha fiú lesz, és Magyarország királyává koronázzák? Nem egészen alaptalan a félelmük. Sisi verseiből egyértelműen kiderül, hogy szívesen szült volna uralkodót hű Magyarországának. A „béke lánya”, Mária Valéria gyakorlatilag Gödöllőn nő fel.
Erzsébet, életében először, végre igazi uralkodónak érezheti magát.
Kedélye azonban nemsokára újra elborul, és hátralévő évtizedeiben szinte megállás nélkül utazgat Európa-szerte. A magyarok utoljára a millenniumi ünnepségek alkalmával látják. Ekkor azonban már idős és végtelenül szomorú. Rudolf fia öngyilkossága fölött érzett gyászából semmi sem tudja többé kizökkenteni. Két év múlva, Genfi-tó melletti erőszakos halála hírét véve, hőn szeretett királynéjának erre a sápadt, szoborszerű arcára emlékszik majd vissza a nemzet.
Koronczay Lilla
Nők Lapja 2007/34. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Sisi és családja Gödöllőn 1871-ben, Vinzenz Katzler festményén – Fotó: Magángyűjtemény, Fine Art Images/Heritage Images via Getty Images