Michaeleen Doucleff írja Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? című sikerkönyvében, hogy „a belső motiváció sok tekintetben maga a csoda”. Az írónő a kötetben különböző természetközeli népekhez látogat el hároméves gyerekével, hogy megnézze, melyek azok az ősi módszerek, amelyek ezeknél a közösségeknél még működnek, a „modern” világban azonban talán már elfelejtettük őket. A majáknál töltött idő jelentős részében teljesen le van nyűgözve, hogy az ottani gyerekek mennyire kiveszik a részüket a ház körüli teendőkből, és teszik mindezt úgy, hogy nem kell őket noszogatni, szüleik nem ígérnek nekik jutalmakat, és nem fenyegetőznek büntetéssel, sőt, meg sem dicsérik őket. A szerző ezért nyomába ered a talánynak, hogy mi hajtja ezeket a gyerekeket, azaz a belső motiváció misztikumát igyekszik megismerni. És hogy miért olyan misztikus ez a dolog? Azért, mert hiába ez az ember egyik legősibb és nem mellesleg veleszületett szuperereje, tulajdonképpen a pszichológusok is csak néhány évtizeddel ezelőtt kezdték felismerni a létezését.
Fagyi helyett összetartozás
1970-ben egy Edward Deci nevű amerikai pszichológus azt tűzte ki céljául, hogy kideríti, mi motiválja az embert önkéntes cselekvésre. Korábban a szakemberek az ösztönzésnek inkább azon fajtáival foglalkoztak, amelyeket az olyan külső erők irányítottak, mint a jutalmazás és a büntetés. A pszichológus arra volt kíváncsi, mi motivál minket, ha nem hat ránk külső hajtóerő. Mi vesz rá, hogy új kihívásokat keressünk, hogy önzetlenül cselekedjünk, hogy akkor is megtegyünk dolgokat, amikor nem látja senki. Azóta a kutatók számtalan tanulmányt publikáltak ebben a témakörben, és az idézett könyv szerzője szerint ezek tanulságai, valamint a maja közösségben eltöltött idő tapasztalatai között meglehetősen sok a hasonlóság.
Ezek szerint a belső motiváció beindításához három dolog kell. Ezek közül az első a valahová tartozás érzése. Egy gyerek akkor lesz igazán együttműködő és segítőkész, ha érzi, hogy fontos helye van a családban. Mint ahogy jobban megerőlteti magát egy olyan tanár óráján, akihez kötődik, ugyanígy van a szüleivel is. Minél erősebben kötődik a családjához, annál készségesebben dolgozik velük a közös célok megvalósításáért, és vesz részt például a házimunkában. A második fontos pillér az autonómia érzése. Hogy nem minden esetben kell mindent megcsinálnia, erről önmaga is dönthet. A harmadik lényeges összetevő pedig a kompetencia élménye. A motiváció akkor lesz tartós, ha a gyerek érzi, hogy rendelkezik a feladat elvégzéséhez szükséges készségekkel és képességekkel.
Mindennek semmi köze a matricás füzetekhez, a fagylaltok beígéréséhez vagy épp a sarokba állítással való fenyegetéshez. Mind a nyugati pszichológia, mind a maja közösség arra jutott, hogy ezek a fajta jutalmazások és büntetések nemhogy nem fejlesztik, de még alá is ássák a motivációt. Az említett könyv szerzője külön kitér a dicséret okozta károkra. Rámutat, hogy bárhol járt a világban, sehol nem tapasztalt annyi dicsérgetést, mint az Egyesült Államokban. Bevallja, hogy korábban még olyan dolgokért is megdicsérte a lányát, amelyek nem is sikerültek neki, és ezt a majáknál tett látogatása után szinte nevetségesnek találja. Ők ugyanis szinte soha nem dicsérik meg a gyerekeiket, és ennek több oka is van. Egyrészt úgy találják, hogy ez rombolja a motivációt, másrészt viszályt szíthatnak vele a testvérek között. Ha ugyanis a gyerekek kiskoruktól azt szokják meg, hogy küzdeniük kell szüleik elismeréséért, akkor az azt is magával hozza, hogy egymással is harcolni fognak. Dicséret helyett a maják az elismerésben hisznek.
A szabályok ismerete is kreativitás
Hogy hogyan működik a belső motiváció felnőttkorban, és hogyan tehet bennünket boldogabbá többek között a munkában, arról Póta-Salgó Réka HR-szakembert és coachot kérdeztük, aki gyakran lát túlzottan autokrata irányítókat, akik folyamatosan arra panaszkodnak, hogy önállótlanok a dolgozóik, sokszor még a középvezetőik is.
– És közben azt is látom, hogy a rájuk panaszkodó autokrata vezetők olyan szinten kontrollálják őket, hogy teljesen kiölik belőlük az önállósági törekvést – mondja. – Azt gondolom, egy munkahelyen sokkal fontosabb, hogy a dolgozók olyan célt kapjanak, amely értékes és értelmes számukra, és adódjon hozzá egy olyan keretrendszer is, amelyen belül szabad mozgásterük van. Az is kreativitás, ha az ember ismeri a szabályokat és a lehetőségeket, és ebből hozza ki a legjobbat. A belső motivációhoz nagyon fontos az egészséges önértékelés is, hogy mindenki tisztában legyen vele, miben jó, és nyitott legyen a fejlődésre.
Szakértőnk gyakran végezteti el egyik kedvenc feladatát a rá bízott munkavállalókkal. Először arra kéri őket, hogy gondolják át, miben jók, amit mások is elismernek, majd utána vegyék számításba azokat a dolgokat, amelyekkel attól függetlenül is szeretnek foglalkozni, hogy ennek mi az eredménye. Ami ugyanis ebből a két listából egyezik, az a szuperképességük, amit muszáj csinálniuk, mert ha nem teszik, boldogtalanok lesznek.
– Nagyon fontos, hogy ezeket megtaláljuk. Felnőttként tudatosan kereshetjük is őket, mert ha tisztába kerülünk velük, az biztos erőforrás, ami fenntartja a belső motivációnkat – mondja Póta-Salgó Réka.
