A szimbólumokon belül különleges csoportot képeznek a mandalák. Ha valaki életében nem hallott róluk, és csak ránéz egy ilyen ábrára, általában az első reagálás: „De gyönyörű!”, illetve: Milyen kellemes a szemnek, olyan jó érzés nézni!” A mandala titka ugyanis a színek, formák, arányok tökéletes összhangjában rejlik, ennek köszönhetően harmóniát és rendet sugároznak – márpedig az embereket általában ösztönösen vonzza a rend, és taszítja a káosz.

A mandala szó szanszkrit jelentése: „kör, ív, korong”, de akár a manas (= elme) szóval is kapcsolatban állhat. Leginkább a hindu és a tibeti kultúrához köthető, noha valójában kultúrfüggetlen: az észak-amerikai indiánok is előszeretettel használtak gyógyító mandalákat, de mandalának fogható fel a zodiákusábra, a krétai labirintus, a Stonehenge vagy akár egy magyar népművészeti tányér díszítése, ha az ismétlődő, arányos mintákból áll.

Sokan kérdezik, hogy magyarul miként mondhatnánk azt, hogy „mandala”. Nos, a „körábra” nem adja vissza a spirituális tartalmát, a „világmodell”, a „kozmoszábra” vagy a „misztikus diagram” közelebb jár az igazsághoz. Egy ötletes magyar fordítás a „jelképkör” vagy „jelképábra” – talán ez ragadja meg legjobban a lényeget.

Jégkristálytól a rózsaablakig

Mandalákkal a természetben is bőséggel találkozunk. A galaxis, a földfelszín térképe, de a hópelyhek, a jégkristályok, a pókháló, a madárfészek vagy a fák évgyűrűi is mandalák. Testünkön és szervezetünkben is viselünk néhányat: mandala a szemgolyónk, az agyunk vagy a keringési rendszerünk is. A kultúrákban pedig valósággal hemzsegnek, így például a nagy világvallások jelképeinek többsége is az – gondoljunk a Dávid-csillagra, a jin-jang ábrára vagy a katedrálisok rózsaablakára! Ennyi példa nyomán valószínűleg mindenki nagyjából érti, hogy mi az a mandala – de mi is az valójában?

A mandala funkciójában a rózsafüzérhez hasonlítható, mivel az elmélyülést, a meditációt, az isteni jelenlét megtapasztalását segíti. Egy különleges, képekből és geometriai alakzatokból felépülő körábra, amelyben minden színnek, formának, aránynak szakrális jelentése van. Készítésük szerint a leggyakoribbak a textilre festett, úgynevezett tekercsmandalák, de Keleten népszerűek a földre rakott rizshalmokból álló, illetve színes kő- vagy üvegporból egy speciális fújási technikával kirakott homokmandalák is. Ritkán előfordulnak háromdimenziós, térbeli mandalák is, ahol a kört gömb, az egyéb formákat kocka, kúp és hasonló idomok helyettesítik.

A mandalának nemcsak a szemlélése, de már elkészítése is meditatív szertartás.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/04. lapszámában olvashatjátok el! A magazint július 18-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock