• A 65 év felettiek 25%-a évente egyszer elesik és súlyos sérüléseket szenvednek.
• Az idősek sérüléssel összefüggő halálozásának első számú oka az esés. 
• Sportolással, egyensúly- és koordinációs gyakorlatokkal megelőzhetjük a töréssel járó baleseteket.

Azok, akik odafigyelnek arra, hogy minden életkorban rendszeresen sportoljanak, megőrizzék az egyensúlyozási képességeiket, megtanultak jól esni, azok akár néhány lila folttal megúszhatnak egy olyan balesetet, amibe más belerokkanna. Vegyük végig, mire van szükség ahhoz, hogy az eséseket megelőzzük, vagy ha megtörténnek, a lehető legkevesebb kárt okozzák.

1. Készüljünk fel!

Ha elindulunk otthonról, ne üres kézzel tegyük. Mindig legyen nálunk a mobiltelefonunk elérhető helyen, a kulcscsomónkra pedig fűzzünk fel egy jó erős hangú vészhelyzeti sípot. Így ha kihalt helyen ér minket baleset a szabadban mondjuk a buszmegálló felé tartva és már besötétedett, hamar segítséget tudunk hívni. A szeretteinket mindig előre értesítsük, mikor és hová indulunk, illetve mikor érünk haza.

Elengedhetetlen egy telefon vagy elemlámpa is, ha esetleg ránk sötétedne.

Cipőnk, bakancsunk mindig legyen az időjáráshoz és a terepviszonyokhoz illő, még egy sima séta során is. Ha tudjuk, hogy jeges, havas úton kell átmennünk, ennek megfelelő lábbeli legyen rajtunk! Mindig világítsuk meg magunk előtt jól az utat (erre is jó a lámpa), hogy ne botoljunk el kiálló járdaszegélyekben és hasonló akadályokban.

Ha emiatt lassabban haladunk, az sem baj. A rendszeresen túrázás nagyszerű kondícióban tart, de azokban az esetekben még jobban fel kell készülnünk a balesetekre melegen tartó fóliával, fáslival, GPS alapú segélyhívóval, ivóvízzel, energiaszelettel.

Időskorban sok esést és balesetet megelőzhetünk, ha jól tapadó talpú, a bokánkat megfelelően támasztó cipőt, bakancsot viselünk az ilyen lábbelik helyett (Kép: Getty Images)

2. Időskorban is fitten

Az ízületi fájdalmak, kopások, gerincbántalmak szinte mindenkit érintenek és megnehezíthetik a sportolást. Ám az emberi test szerencsére pont olyan, hogy a mozgás az, ami visszaadja az erőnket, javítja a keringésünket, és még a porckorongok, az izmok is akkor regenerálódnak a leginkább, ha a gyógytornász által meghatározott módon ugyan, de tornáztatjuk őket.

A rettegett esésekre pedig úgy készülhetünk fel a legjobban, ha

a csontsűrűségünk rendszeres ellenőriztetése mellett odafigyelünk izmainkra és ízületeinkre is.

Sétáljunk, túrázzunk, ússzunk, járjunk gyógytornára, ahol szakszerű segítséget kapunk izmaink megerősítésére! Végezzünk biztonságos környezetben egyensúlyozó gyakorlatokat, ezek nemcsak az esést akadályozhatják meg, de az agyműködésünkre is jó hatással vannak.

3. Tanuljunk meg esni!

Esni márpedig tudni kell. Nem mindegy, hogy az adott helyzetben melyik testfelületünkre érkezünk és hogyan. Egy sor önvédelmi vagy csak esést oktató tanfolyam elérhető a nagyobb városokban, érdemes beiratkozni egyre. Így megtanulunk biztonságosan, minimális károkkal földet érni, úgy, hogy közben nem törik el a csuklónk, mert a kezünket tartottuk magunk elé, vagy éppen

megtanulunk úgy fordulni, hogy kipárnázott fenekünk fogja fel az esés erejét.

A gyakorlatok abban is segítenek, hogy rugalmasabbak, izmosabbbak és felkészültebbek legyünk. Ha pedig közben azt vesszük észre, hogy romlik a mozgáskoordinációnk, szédülünk, nem úgy mozognak a végtagjaink, ahogy szoktak, menjünk el kivizsgáltatni magunkat. Szó szerint életet menthet.

Kapcsolódó: A baleset okozta csonttörés megelőzéséért is érdemes tennünk

Kiemelt kép: Getty Images