„Van egy különleges torta a családunk történetében, ami generációk óta öröklődik, és remélem, egyszer majd én is úgy tudom elkészíteni, mint nagymamám vagy édesanyám. Ez a »nagyágyú« a vendégségekben, az ünnepségek fénypontja, és számos titok kapcsolódik hozzá, bár hódítóútja már generációk óta vitathatatlan. Kicsit kutattam a történetét, és kiderült, minden asszony a családban másképp készítette, de minden helyzetben levette a vendégeket és családtagokat a lábáról.
Így volt ez a ’70-es évek végén, amikor a szüleim megismerkedtek, és édesapám először kóstolhatta. Édesapám egy pestközeli, félig sváb faluból, Biáról származott. Nem voltak gazdag emberek, a karácsonyi menü kolbászból és rumos teából állt. A sütemény számukra főleg fánkot, derelyét, palacsintát vagy gombócot jelentett. Személy szerint, ő inkább a sós sváb gombócot szerette, nem volt igazán édesszájú (velem ellentétben).
Édesanyámmal az első közös ünnepük 1978 húsvétja volt, amikor a vendégségbe érkező költőnek leendő anyósáék a házi parasztsonka, csabai kolbász mellé franciasalátát, hagymás tojássalátát tálaltak. Mivel előző házasságában is volt békéscsabai szál, a csípős ízek nem voltak újdonságok. De az a torta, amit először augusztusban, születésnapján kóstolhatott a költő, minden további ünnepen az étkezés fénypontjává vált. Ez volt az úgynevezett grillázstorta, ami kinézetre olyan, mint egy hógömb.
Kapcsolódó: Kedvenc receptem – Trokán Péter olasz rizottója
Ha jól tudom, nagymamám ezt az édességet az anyósától, Mimi nénitől tanulta. A nógrádi birtokon, ahol a Kilián család élt, bőven akadt zsíros tej, ebből a tejszín, vaj, de volt tojás és dió is. Ezek a sütemény fő hozzávalói, hogy citrom, narancs honnan került bele, azt nem tudom.
Amíg nagymamám élt, mindig ő készítette a tortát a családnak. Én habzsoltam a nővéremmel, és vártuk a következő alkalmat, amikor majd az asztalra kerül.
Anyukám nem készítette a gyermekkoromban, ez a nagyi reszortja volt. Amikor meghalt, nagy szemekkel néztünk Édesanyámra: »és a torta?« Azt tudom, és ez a kulcs, hogy anyukám sohasem látta leírva a receptet. Ő rendszerint csak a hozzávalókról gondoskodott, és emlékezett rá, hogy napokig készül, hogy az ízek összeérjenek, és a torta a hógömb formát csak az utolsó órákban veszi fel. Majd eljött a 2000-es években az első olyan ünnep, amikor karácsonykor a torta ott csillogott az asztalon, és mi nem tudtuk, hogy csinálta.
A receptet részleteiben azóta sem írta le senki, de a sütemény mindig az ünnepi asztal főszereplője, és idén először együtt készítjük majd el. Igyekszem ellesni, amit tudok, a recept pedig mindenkivel alakul, az alapok ismeretével…
A hógömbtorta receptje
- Először készül a grillázs (kristálycukor+ dió), egy része darálva, másik része mozsártörőben törve.
- Aztán a piskóta, de lehet használni babapiskótát is.
- A következő lépés a krém: egy vaníliás krém citromhéjjal, ebbe kerül a darált grillázs, az összevagdosott, cukrozott narancshéj.
- Most jön az összeállítás. Egy sor piskóta, egy sor krém, majd újabb piskóta körbekenve krémmel. Ebben a fázisban egy napot pihen a hűtőben.
- A végső fázis beborítani tejszínhabbal, félgömb-alakúra formázni, majd megszórni a tört grillázzsal.
Ha valami kimaradt, az már a családi »titok«.
Kellemes Ünnepeket!”
A képért és a történetért köszönet Juhász Annának!
Kiemelt kép: Juhász Anna, saját fotó