• Az emberek több mint fele tapasztal önkéntelen izommozgásokat elalvás közben.
• A rángások rémisztőek lehetnek, de szerencsére fájdalommentesek.
• Bizonyos életmódbeli szokások növelhetik a kockázatot. 

Az emberek 60–70%-a – kortól, nemtől függetlenül – életében többször is megtapasztalja az úgynevezett alvási myoclonust, vagyis a hipnikus rándulás néven emlegetett jelenséget, ami jellemzően az alvás és ébrenlét közötti átmenet alkalmával, az alvás első vagy második szakaszában jelentkezik. Külön érdekesség, hogy a mycolonust a csuklás, illetve a reflexszerű mozgások (például ijedtség) egyik formájaként is emlegetik, amelyek szintén önkéntelen izommozgásokat generálnak.

A rángás erőssége egyénenként eltérő lehet. Előfordulhat, hogy egyesek fel sem ébrednek az önkéntelen testmozgásokra, míg mások olyan mértékű rándulásokat tapasztalnak, amelyek elég erősek ahhoz, hogy megijedjenek és felébredjenek. Aki felriad rá, gyakran áramütéshez hasonlítható, zuhanás vagy elesés utáni rángásról – vagyis „földet érésről” – számol be.

Bár a mögöttes okokról egyelőre nem sokat tudni, a tudomány fantáziáját régóta izgatja, hogy miért történik mindez a testünkkel.

Az egyik elmélet szerint a rángások az agy azon részéből indulhatnak ki, amely az ijedtség reakciójáért is felel – azaz feltételezhető, hogy a jelenség egy álomszerű képekre adott fizikai válasz. De nem kizárt az sem, hogy izmaink fokozatos ellazulása révén agyunk tévesen érzékeli, hogy mély álomba merültünk, amire az izmok rángásával reagál.

Az alvás kezdeti szakaszában jelentkező rángás kellemetlen lehet, de szerencsére teljesen ártalmatlan (Fotó: Getty Images)

Bizonyos tényezők pedig tovább növelhetik az álomszerű képeket kísérő hipnikus rándulások kockázatát, beleértve a gyógyszerszedést (antidepresszánsok, antibiotikumok, vérnyomáscsökkentők), a túlzott stresszt, a kimerültséget, valamint a túlzott koffein- és alkoholfogyasztást.

Milyen esetben jelez bajt a test rázkódása elalvás előtt?

Bár az alvási myoclonus összefüggésbe hozható bizonyos neurológiai állapotokkal – például olyan agyi elváltozásokkal, mint a Parkinson-kór vagy az epilepszia –, ez nem minden esetben jelenti azt, hogy ezek a betegségek okozzák az éjszakai rángásokat. A jelenség kétségkívül furcsa, de alapvetően nem számít kóros problémának, a legtöbb esetben tehát nem ad okot aggodalomra.

Néhány, alvási rándulásokhoz hasonló tünet azonban orvosi ellátást igényelhet. Ha napközben többszöri és tartós összehúzódásokat tapasztalunk az izmokban, amelyek átterjednek testünk más részeire is, könnyen meglehet, hogy a myoclonus más, egyéb betegségeket (vírusos vagy bakteriális fertőzést, genetikai rendellenességet, idegrendszeri károsodást, Alzheimer– vagy Parkinson-kórt) jelző típusai állnak a háttérben.

Kapcsolódó: Ez a legpihentetőbb alváspozíció mind közül

Az alvási myoclonus szerencsére ártalmatlan, ám mivel kiszámíthatatlan és váratlan, kétségtelen, hogy rémisztő lehet alvás közben ilyesmit tapasztalni. Az nem valószínű, hogy e jelenség megszüntethető, néhány egyszerű alváshigiéniai technikával azonban csökkenthetjük a gyakoriságát és az intenzitását.

• Keljünk és feküdjünk ugyanabban az időben – még hétvégén is.
• Sokat javíthat az alvás minőségén, ha a hálószoba hőmérséklete nem több (de nem is sokkal kevesebb) 18–19 Celsius-foknál. 
• Szükség esetén használjunk sötétítőfüggönyöket, és szűrjük ki a zajokat, amennyire csak lehet.
• Kerüljük a koffeint, a nikotint és az alkoholt.
• A telefonokból, tabletekből, tévékből származó kék fény gátolja a melatonin, vagyis az alvást segítő hormon termelődését, ezért lefekvés előtt 1–2 órával érdemes hanyagolni ezeket a készülékeket. Amennyiben ez nem opció, kapcsoljuk be az „éjszakai módot”, vagy használhatunk kékfényszűrő szemüveget is.
• Nagy előny továbbá, ha lefekvés előtti rutinunk relaxáló tevékenységeket tartalmaz, például olvasást, meditálást, ráérős fürdőzést vagy jógát.

Kapcsolódó: Ezt árulja el a személyiségről az alváspozíció

Kiemelt kép: Getty Images