Elvétve találunk olyanokat, akik rajonganak a januárért, de ha azt akarjuk, hogy ilyenkor ne ólomlábakon járjon az idő, akkor meg kell tanulnunk élvezni a telet. Az időérzékeléssel foglalkozó kutatók szerint az, hogy a percek múlását mennyire éljük meg tempósnak, alapvetően azon múlik, hogy szórakozunk vagy unatkozunk, esetleg szenvedünk. Ezt nem nehéz belátni: egy óra elrepül, ha barátokkal beszélgetünk, nevetünk, falatozunk, de elviselhetetlenül lassú, ha sorban kell állni, vagy épp vizsgázunk. Pontosan így működik a tél is, csak itt nem órákban, hanem napokban kell gondolkodni!
HÁTRÁNYBÓL INDUL
Szerencsétlen január beékelődött a csodákkal teli december és a reményt keltő „február, itt a nyár” közé. Nagyon erős a kontraszt; ott van a csillogó, találkozásokkal és ajándékokkal teli adventi időszak, amit levezetésként szilveszteri bulikázással zárunk, majd két pillanat múlva nyakunkon az évkezdet, amikor azonnal le akarjuk dobni a bejglihájat, és egyszerre tennénk rendbe a számlaegyenlegünket, az emberi kapcsolatainkat és a mikrobiomunkat.
Chloe Carmichael klinikai pszichológus szerint kémiai elvonási tüneteink vannak az ünnepek után; decemberben folyamatosan örülünk valaminek, és nézzük, ahogy mások örülnek, ilyenkor dopamin árasztja el az agyunkat, de januárban lejövünk a szerről, ami olyan, mintha kirántanák a lábunk alól az érzelmi szőnyeget, ráadásul dolgozni kell, és nincs mit várni. Hiába hosszabbodnak a nappalok, sokan észre sem veszik, mert eltűnik a hetek ritmusa, üres a naptár. A szakértők szerint ez a „nincs mit várni” az egyik fő probléma, amit orvosolnunk kell, és ha karcsúbb is a pénztárcánk a decemberi költekezés után, meg kell találnunk a módját annak, hogy legyenek események, apróbb örömök, amiket várhatunk.
Annak, hogy miképp lehet jól „áttelelni”, egyre komolyabb szakirodalma van, akadnak tudományos munkák, novella- és esszégyűjtemények, az értékeléseknél azonban többen írják, hogy a téli gödörben rajtuk ennyi nem segít. A kedvetlenség, a rossz hangulat mértéke nagyon eltérő lehet, és ha súlyos, évről évre visszatérő problémáról van szó, akkor valószínűleg szakember segítségére van szükség. A szezonális depresszió, vagy más néven szezonális affektív zavar (SAD – seasonal affective disorder) a depresszióhoz hasonló hangulati változásokkal jár, de a tünetek az őszi-téli hónapokban erősek, és a tavaszi napfénnyel párhuzamosan javulnak. A problémát az érintetteknél az agy biokémiai egyensúlyának felborulása okozza, a rövidebb nappalok és a kevesebb napfény miatt az agy kevesebb szerotonint termel, így a terápia mellett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
TANULJUNK A PROFIKTÓL!
Kari Leibowitz egészségpszichológus éveken át kutatta a szezonális depressziót, és arra jutott, hogy míg az USA északi, hideg államaiban sokan tiszta szívükből utálják a téli hónapokat, addig Skandináviában kevésbé befolyásolja az embereket a sötétség és a zord időjárás. Az érintett amerikaiak úgy tekintenek a télre, hogy az korlátozza a szabadságukat, mert nem tudják azt tenni, amit szeretnek, ráadásul ezzel nagyon sokat foglalkoznak, a télre való panaszkodással telik el ez az évszak. Ezzel szemben a norvégok alkalmazkodnak, és megoldásokat keresnek arra, hogy időt töltsenek a szabadban, és élvezik a bentlét meghittségét. Leibowitz a How to Winter (hogyan teleljünk?) című könyvében foglalta össze kutatása eredményeit, és azt javasolja, tanuljunk azoktól, akik élvezik ezeket a hónapokat.
A télimádók között sok gyereket találunk; akiket a szülők nem riogattak azzal, hogy „nézd, milyen csúnya idő van kint”, azok zimankó idején is pont ugyanolyan lelkesen fogócskáznak, csúszdáznak, a havas tevékenységekről nem is beszélve. Egy svéd mondás szerint „nincs rossz idő, csak rossz öltözék”, és ők ezt nemcsak mondják, de alkalmazzák is. A síelők, sífutók, korcsolyázók és téli túrázók sem felvágásból szavaznak a télre, hanem azért, mert tényleg élvezik a hideg hónapokat, vagyis a példákból egyértelműen kiviláglik, hogy a kulcs a szabad levegő. Nem kell egyből egész napos túrában gondolkodni, de bármennyire is ódzkodjunk a kinti időjárástól, attól, hogy elinduljunk az otthon melegéből, a mindennapos séta csodákra képes. Ráadásul ez egy olyan dolog, amiben még hinni sem kell, elég csak csinálni, mert minden körülmények között működik. Fontos azonban a megfelelő, réteges öltözék, a vízálló, meleg cipő, a sapka, sál, kesztyű, és indulhat a séta. Lehet hozzá társakat keresni, de egyedül is élvezetes, ha közben podcastot vagy hangoskönyvet hallgatunk. A legjobb, ha világosban tudunk rá időt szakítani, de a délutáni vagy a sötétben gyaloglás is számít.
A rendszeres szabadtéri programok mellett érdemes benti rituálékat is bevezetni, olyanokat, amelyek színt hoznak a hétköznapokba és hétvégékbe. Ez lehet a nyugalomban elfogyasztott illatos tea, egy gyertyafényes vacsora, társasjátékest vagy filmmaraton, a lényeg, hogy legyen mit várni, mert a jövőbeni események előrevetítése a mentális egészségre is jótékony hatással van.
A FÉNY ÉS A SKANDINÁVOK
A természetes fény alternatívája lehet a fényterápia, amelynek legnépszerűbb eszköze a lightbox, fénye jó értelemben véve becsapja a szervezetet, és szerotonintermelésre készteti az agyat, de segít az is, ha a téli időszakban napközben erősebb fényű lámpákat használunk beltéren. Hasonló céllal fejlesztették ki azokat az ébresztőórákat, amelyek beállítástól függően a napfelkelte tíz-hatvan percét szimulálják a fény fokozatos növelésével.
