Tegnap valaki egy rügyező magnóliafát fotózott a Facebookra, de az is lehet, hogy a fele sem igaz, ki tudja már ezt manapság. Mindenesetre most úgy tűnt számára, hogy az év elejének ambivalenciája talán nemcsak rá van hatással, hanem a világra is. Ami azt is jelentheti, hogy esetleg még sincs ebben semmi különös. Mármint hogy kicsit meg van zavarodva múlt és jövő határán.
Nem mert erről senkinek sem beszélni. Ahogy arról sem, hogy alig várta, hogy vége legyen az ünnepeknek. Nem szerette ezt a három plusz egy napot, és nem lehetett úgy tenni, mintha nem lennének, minimum hatalmas erőfeszítésbe került.
A vonaton alig utaztak, csend honolt. Talán a munkahelyen többen leszünk, csak nem vett ki mindenki év eleji szabit, tűnődött el. A munka, a csevegés eltereli majd a figyelmét, tulajdonképpen megmenti őt.
Ezt sem gondolta volna. Régen legalábbis furcsának találta azokat az embereket, akik nem szeretik a karácsonyt, nem használják ki a szabadnapjaikat, és a munkába temetkeznek. Erre azon kellett kapja magát, hogy ő pontosan ez az ember lett.
Az évek múlásával változik a személyiség. Grincs válhat a karácsonyi manóból, és a női magazinok szerint ezért is távolodhat el egymástól két ember, érhet véget egy kapcsolat. Vagy valami egészen másért.
Az ő személyisége mindenesetre teljesen megváltozott, nem is emlékszik rá, mikor lett számára is egyértelmű ez.
Külsejét tekintve pedig kicsit összeaszalódott, legalábbis nem a legjobb formáját látta viszont a tükörben. Közel, mondjuk, inkább nem ment hozzá, hogy a tekintete ne szembesítse a lelkiállapottal, amiben létezett.
Nyilván tudta, hogy kevés dolog lehet csak fekete és fehér, és egy házasság a rózsaszínnek és a szürkének minimum ötven-ötven árnyalata. De azért az ő esetükben mégis a feketére szavazott.
Ült a vonaton, a mobilját görgette, és arra jutott, hogy megbolondulhatott a telefon. Öt évvel ezelőtti naptárbejegyzés-javaslatokkal rukkolt elő, amikor elkezdett bepötyögni valami aktuális teendőt.
Egzotikus nyaralás, házassági évfordulós ajándék, magánorvoshoz időpontkérés a férjének.
Egészen felizgatta magát. Minden erejével azon van, hogy ne a múltba révedjen, és most még talán ne is a jövőt tervezze, erre emlékezésre kényszerítik. Lavina indul el egy szimpla kalendáriumi bejegyzésből.
A város még karácsonyi fényekben pompázott, és a szinte tavaszi levegőben még furcsábban hatott az ünnepi díszítés, ahogy sétált a hajnali derengésben.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
