Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Az alábbi, rendhagyó írásában Vekerdy Tamás nem egy olvasói levélre válaszolt, hanem egy nagyon fontos könyvet ajánlott olvasói figyelmébe.

Vekerdy Tamás tanácsai a Nők Lapja olvasóinak

„Amióta abbahagytam az oktatást, és áttértem a gyerekpszichológiára, a legkülönfélébb gyerekekkel foglalkoztam – piromániásokkal (gyújtogatókkal), tolvajokkal, hazudozókkal, ágyba vizelőkkel, kezelhetetlen gyerekekkel. Éveken át intenzíven dolgoztam gyerekekkel, és mégis arra jutottam, hogy aránylag keveset tudok az élet mozgatóerőiről. Ugyanakkor azt is biztonsággal merem állítani, hogy egy normál szülő, aki csak a saját gyerekét neveli, még nálam is jóval kevesebbet tud.

Azért bátorkodom a szülőkhöz szólni, mert úgy vélem, hogy egy gyerek az esetek nagy százalékában akkor lesz problémás, ha otthon rosszul bánnak vele.

Mi lenne a pszichológia feladata? Azt gondolom, elsősorban a gyógyítás. Mégis, milyen gyógyítás? – kérdezhetnénk. Jómagam zokon venném, ha valaki ki akarna kúrálni a narancs és a fekete színek iránti vonzódásomból, vagy a dohányzásból, vagy az alkalmankénti sörivás élvezetéből. Ha egy gyereknek jólesik ütnie a dobot, egy tanárnak sincs hozzá joga, hogy kigyógyítsa ebből. Egyedül a boldogtalanságot szabad és kell orvosolni. A nehéz gyerek boldogtalan. Örök harcban áll saját magával, ebből kifolyólag a világgal is.”

Ezt írja most végre – negyvennégy év után – magyarul is megjelent könyvében Alexander Sutherland Neill, aki a múlt század húszas éveinek elején alapította meg iskoláját, amelyik 1924 óta, többszöri költözés után, a dél-angliai Leiston falucskában működik. Summerhill néven vált ez az iskola világhírűvé, és a Summerhill vezetőjeként vált Neill a pedagógia egyik klasszikusává.

Kezdetben „nehéz”, problematikus gyerekeket fogadott gyógyításra – az indulás évében négyet, majd ötöt – de hamarosan nagy és jól működő teleppé vált ez a bentlakásos intézmény, ahová gyermekeiknek elfogadást és szabadságot kereső szülők egyre nagyobb számban adták be gyerekeiket.

Kapcsolódó: Vekerdy anno olyan iskolákról is írt, amik megbetegítik a gyerekeket

Mert Summerhillt talán ezzel a két szóval lehet legtömörebben jellemezni: elfogadás és szabadság.
Neill nem hiszi, hogy a gonoszság velünk születik. „Ahhoz túl sok utálatos gyereket láttam már átváltozni jóvá, amint megkapják a kellő szabadságot és elfogadást a felnőttektől.”

„Valamelyik tanár Néróról mesélt az osztályának arról, hogy hogyan ölte meg az anyját, és hogyan hegedült, miközben Róma égett. – No, gyerekek, azok után, amit megtudtatok Néróról, mit gondoltok, jó ember volt vagy rossz? Billy? – Tanító kisasszony kérem, engem sosem bántott. – A mai világban Billy filozófiája uralkodik. Árvizek és földrengések Indiában vagy Kínában? Lapozzunk, hogy megtudjuk, hogyan szerepelt a Sheffield United (kedvenc futballcsapatunk) szombaton. …

Nem hunyhatod be a szemed.

Harcolj a világ bajai ellen, de ne az erkölcsi tanítás, vagy a büntetés kábítószerével, hanem természetes eszközökkel – az elfogadással, kedvességgel, toleranciával… Nem szívesen mondom ki a szeretet szót, mert már szinte szitokszónak minősül…”
Neill szerint „az oktatási rendszernek olyan gyerekeket kellene nevelnie, akik szuverén egyéniségek és közösségi emberek is egyben. Az önkormányzati forma minden kétséget kizáróan ezt eredményezi”.

Neill iskolájában nem kötelező bemenni az órákra. Azok a gyerekek, akik már óvodába is idejártak, minden órára bemennek, és sírnak, ha betegségük ágyba kényszeríti őket, mert akkor „hiányozni fogok Roger földrajzórájáról!”. A máshonnan jött gyerekek egy ideig nem járnak órákra (minél szigorúbb iskolákból jöttek, annál hosszabb ideig, de aztán ők is beszoknak, és megelevenedő érdeklődéssel vesznek részt a közös tevékenységben).

Az elmúlt nyolcvan év fényesen igazolta Neill nevelési módszereit. Akár kétkezi munkások, akár egyetemi tanárok lettek a Summerhillből kikerült gyerekek, nagyszerűen megállták helyüket az életben.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el

Neill alapvető különbséget lát az erkölcsös ember és az erkölcsöt mások számára oktató – másokat kioktató –, másoktól megkövetelő ember között. Neill „vallásos”, de nem egyházi, nem felekezeti értelemben (ellenkezőleg: úgy látja, hogy az egyházak képmutató szigorukkal elterelnek Istentől). „Istent szeret, aki szeret mindent, kicsit és nagyot” – idézi Neill Coleridge-ot, aki a Rege a vén tengerészről című költeményében fogalmazza meg „az új vallást” (Szabó Lőrinc fordítása).

Neill iskolájában mind az értelmi, mind az érzelmi erőket – és a cselekvéses, praktikus készségeket – fejlesztik, vagy inkább hagyják művészi tevékenységekben és műhelyekben kibontakozni. Fontosnak látják a mai szakadék áthidalását az értelem és az érzelmek között. Mint minden reform- és alternatív pedagógia, Neill summerhilli pedagógiája is a gyermek lelki igényeihez és képességeihez igazítja a nevelést, és tudja, hogy helytelen a gyermektől olyasmit elvárni, amit – egy korai életkorban – még csak színlelni tudna.

Neill pontosan tudja, hogy a kierőszakolt fegyelem és a büntetés félelmet vált ki, és a félelem gyűlöletet szül. (Azóta már kutatásokból is tudjuk, hogy a „szigorú erkölcsben” nevelt, többnyire az apa által vert gyerekek, hogyan lesznek a politikai világban a gyűlölet apostolai, legyen szó akár a nemzeti szocializmus vezetőiről vagy a terroristákról.)

És azt is tudja Neill, hogy a szabadság soha nem egyenlő a felelőtlenséggel, mert a szó valódi értelmében vett szabadság a másik ugyanolyan szabadságának tiszteletén alapszik.

Mindennek alkalmazásához pedig az őszinteség vezethet el minket. (A Summerhill című könyvet a kétezeregy kiadó adta ki, Barta Judit fordításában.)
Nők Lapja 2005/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!