A JUNO11 Distribution és az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány forgalmazásában mozikba kerülő Véletlenül írtam egy könyvet sajtóvetítése közben a nevetés éppúgy jelen volt, mint a könnycseppek. A Mátray László, Demeter Villő, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Tenki Réka és Lovas Rozi főszereplésével készült film a tizenkét éves, írónak készülő Nina szárnypróbálgatásait kíséri végig, legyen szó írásról, szerelemről, iskoláról, vagy a legfontosabbról, édesanyja elvesztésének feldolgozásáról. Nina életét ráadásul egy „betolakodó” is megkeseríti, apja új barátnője, akit Rujder Vivien alakít.

A vetítés utáni beszélgetésen említetted, hogy másodjára nézted meg a filmet.
Szerencsére volt lehetőségem megnézni a premiert az Urániában, de a szerelmem (Béres Bence színész, – a szerk.) akkor nem tudott eljönni, mert előadása volt. Most viszont ő is beült velem, és megnéztük együtt is.

Régebben egyáltalán nem bírtad visszanézni magad. Ezek szerint ez mára megváltozott?
Igen, ebben változtam egy kicsit. Muszáj látnia magát az embernek, hogy tanuljon, fejlődjön és rájöjjön, mi az, amit legközelebb jobban csinálna. Az a legjobb, amikor észreveszed, hogy nem te vagy a vásznon, mert megszületett a karakter. A Zsurzs Kati által játszott író, Lídia is pont arról beszél a filmben, hogyan alakul ki a regényben egy karakter, és ez ugyanígy a vásznon is meg tud születni. Amikor néztem vissza magam, időnként úgy éreztem, nem Rujder Vivient látom. Ez is egy tanulási folyamat, aminek sosincs vége, és bármilyen szerep megformálásában segítség.

El is érzékenyültél egy kicsit az alkotókkal közös beszélgetésen, és ebből úgy tűnt, hogy „mezei nézőként” is tudod nézni a filmet.
Ez tényleg így van, Bence ült az egyik oldalamon, Tenki Réka a másikon, és hárman végig sírtuk és hüppögtük a filmet. Kicsit nehéz is volt onnan visszabillenni. Annyiféle élethelyzetet és szereplőt vonultat fel ez a történet, és mindenkihez lehet kapcsolódni. Vagy azért, mert félsz, nehogy ilyesmit kelljen átélned, vagy pont azért, mert már átélted, esetleg szemlélője voltál valami hasonló eseménynek. Ezért könnyű menni a filmmel, megremegteti az ember szívét.

Az én személyes élményeim is jönnek vissza sorban, hiába telt el másfél év a forgatás óta.

Amikor felkértek erre a filmre, nagyon féltem attól, hogy nem leszek szimpatikus a gyerekszereplőknek.

Honnan jön ez a szorongás?
Úgy nőttem fel, hogy bébiszitter voltam, szomszédok gyerekeire vigyáztam, értettem a kicsik nyelvén, csodálatos volt. Utána viszont volt pár év, amikor nem voltam gyerekek közelében, és amikor újra eljött ez a pillanat, valahogy már nem találtam velük a közös hangot.

Megijedtem, hogy rossz irányba változtam, és nem vagyok többé „gyerekkompatibilis”.

Semmi komoly nem történt, mégis eléggé a szívemre vettem. Például gyerekvigyázás közben nem tudtam megoldani valami apróságot vagy lekötni úgy a kicsit, ahogy szerettem volna. Vagy például nem tudtam megvigasztalni, hogy ne sírjon, és a végén már én is együtt sírtam vele. Ezek erősen megtépázták a korábban hatalmas önbizalmamat, amivel a gyerekek felé fordultam. Én azelőtt tényleg híresen jó bébiszitternek számítottam, volt olyan gyerek, aki nekem szólalt meg először.

Azt hittem, hogy egy ilyen családi filmet leforgatni sétagalopp neked, de ezek szerint volt megküzdeni való helyzet.
Sokat segített, hogy a forgatás előtt volt lehetőség kapcsolódni a gyerekekkel. Lakos Nóra rendező összeeresztett a két gyerekszereplővel, Demeter Villővel és Hárs Boncával, voltunk együtt például bringóhintózni és fagyizni, és mire elérkeztünk oda, hogy együtt dolgozzunk a kamera előtt, addigra már kialakult köztünk egy abszolút személyes, bizalmas viszony. Ők segítettek vissza abba, hogy úgy érezzem, újra szerethető figura vagyok a gyerekeknek.

Máshogy kell forgatni gyerekekkel, mint felnőttekkel? Színészként jobban kell figyelned?
Nem igazán. Ilyen ügyes gyerekekkel könnyű volt együtt dolgozni. Villő olyan elképesztően szorgalmas és felkészült volt, hogy időnként azt vettem észre, hogy miatta kapom jobban össze magam. (Nevet.) Látszik, hogy van valami jó, belső filmes ösztöne. Például magától ment oda a scriptes kollégához, hogy „Az előbb nem ott tettem le a tollat? Csak hogy a vágás utáni következő jelenetnél ugyanott legyen”. És visszarakta a tollat a jó helyre. Ez vérrel jön, ezt nem tanulod. Egyébként én is ilyen „logisztika-manci” vagyok a forgatáson. Annyira szeretek figyelni az apróságokra, hogy ha valami nem úgy áll, ahogy kéne, akkor visszarendezem. Utána meg le vagyok szidva, hogy elvégzem a kellékes munkáját, pedig ő is megcsinálta volna. (Nevet.) Számomra ezek izgalmas részletek, és imádom látni, ahogy aztán az egész összeáll, miután megvágták, befényelték, és így tovább. Szerintem ez csoda.

Rujder Vivien és Demeter Villő az olvasópróbán

Sok színész kacsingat másfajta feladatok felé, de inkább rendezni akarnak, vagy a jelmezzel, díszlettel foglalkozni.
Engem a gyártás része vonz.

Ez mit jelent pontosan?
Hát ez az! Annyira én sem tudom, csak figyelem, például ahogy a gyártásvezetők összerakják a forgatási napokat. Eckert Ági első asszisztenssel hosszú időre nyúlik vissza a barátságunk, még az Apatigrisben dolgoztunk először, és mindig szimatolom, hogy csinálja: felnyitja a laptopot, és ott egy brutális Excel-táblázat, külön színekkel jelölve a színészek, a rendező, a producer, az operatőr, ki mikor ér rá, és ez alapján kell összefésülni a forgatási napokat.

És te komolyan ezt szeretnéd csinálni?
Én mindig is szerettem szervezkedni! A színművészetin is én voltam az osztály bizalmi. Én feleltem az osztály ügyeiért, tartottam a kapcsolatot a tanárokkal, leszerveztem a kirándulásainkat. Szóval fura, de ha választani kéne, hogy mit csinálnék a filmezésben a színészkedésen kívül, akkor nem a művészeti részére koncentrálnék, hanem valami egészen másra. Az alapokra, ahonnan az egész indul. Az, hogy a színész odaér forgatni, az már a meggy a hab tetején, de alatta még ott a pohár, sőt, az asztal.

Lakos Nóra elképesztő érzékenységgel készítette elő és vezényelte le a Véletlenül írtam egy könyvet forgatását. Milyen női rendezőkkel dolgozni? Egyáltalán van értelme különbséget tenni férfi és női rendező között?
Nincsen. Ugyanis embere válogatja. Madarász Isti például tud ugyanolyan érzékeny lenni, mint mondjuk Lakos Nóri. Inkább magamon veszem észre, hogy

egy nő előtt bátrabban szólalok meg, bármilyen témáról.

Most is, ahogy veled beszélgetek, be nem áll a szám, de ha egy férfi ülne velem szemben, lehet, hogy kicsit óvatosabban tapogatóznék. Nem tudom, miért van ez, mert egyébként a privát életemben sokkal több fiú barátom van, mint lány.

Rujder Vivien A Véletlenül írtam egy könyvet Dettijeként

A forgatáson kiemelt figyelmet fordítottak a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra. Milyen volt egy igazi zöldprodukcióban részt venni?
Nagyon örültem neki, mert én egyébként is igyekszem erre odafigyelni, például nem veszek műanyagba csomagolt ételt, szelektíven gyűjtöm a szemetet. A forgatáson mindenki kapott saját kulacsot, amit a központi vízadagolóból kellett feltölteni. A mai napig használom és imádom. Minden nap volt vega választék az ételkínálatban, ami nagy segítség, hogy ne üssön be nálam a kajakóma. Kitapasztaltam, hogy ha ebéd után még nagy feladatom van, akkor jobb, ha vegán ételt eszem, mert nem megy le utána az energiaszintem.

Az Instagramon nemrég egész kis gyűjteményt osztottál meg olyan fotókról, amelyeken forgatás közben alszol. Van speciális technikád a power nappingre?
Nekem ehhez nem kell technika. Egy adott idő után, ha fáradok, bárhol el tudok aludni. Ha azt mondják, hogy most van félóra szünetem, akkor egy jó negyedórát alszom. Ebből én hosszú távon nyerek, jobban tudok utána dolgozni, főleg, ha mondjuk hajnali háromig tart aznap a munka.

A film egyik központi gondolata az írás ereje a lelki folyamataink feldolgozásában, legyen szó naplóról vagy akár regényről. A te életedben jelen van az írás?
Emlékszem, hogy általános iskolában mindig nagyon megdicsérték a fogalmazásaimat, ügyesen tudtam sztorizni, és azt mondták, jó a humorom. De ez menet közben valahogy elkopott. Próbálkozgatok naplóírással, illetve időnként felírom a naptáramba, hogy aznap éppen hogy éreztem magam, néha csak kulcsszavakat firkantok le. Talán egyszer majd összefűzöm.

Egy kis ízelítő a Véletlenül írtam egy könyvet című filmből:

Kiemelt kép: Rujder Vivien a Cseresznyéskert olvasópróbáján (Fotó: Horváth Judit)