Nagyon hosszan lehetne beszélgetni, érvelni arról, hogy a nők milyen szerepet tölthetnek és töltenek be a harctereken. A két világháború során jellemzően nővérként, asszisztensként lehettek jelen, de néhányan már ekkor is áthágták a szabályokat, és kémként vagy magukat férfinak álcázva katonaként indultak az ellenség felé.

A második világháború során például éjszakai boszorkányoknak nevezett, csak nőkből álló, különleges szovjet bombázóezred pusztította a német katonákat,

míg a kémnők közül Marthe Richard, Anne Neill, Melita Norwood, Virginia Hall és Coco Chanel emelkedtek ki teljesítményükkel. Ennek ellenére továbbra is felmerülnek olyan kérdések, hogy van-e helyük a nőknek a harctéren, a férfiak között? Képesek-e ugyanarra a fizikai teljesítményre? Őket is be kellene hívni háború esetén szolgálatra? Ezekre nagyon nehéz válaszolni, talán ezért is keltett olyan nagy visszhangot Pete Hegseth beszéde.

Egy női katona élete Amerikában

Hegseth korábban úgy nyilatkozott, hogy a nőket távol kell tartani a harci szerepektől. Tavaly novemberben például azt taglalta, hogy szerinte nem kellenek nők a katonaságba, mert pont a kizárásuk az egyik záloga a hatékonyságnak. Most viszont már árnyaltabban fogalmazott, amikor kijelentette, hogy

engedélyezné a nők további szolgálatát mindaddig, amíg azok ugyanazoknak a kritériumoknak felelnek meg, mint a férfiak.

Csakhogy ismét felmerül a kérdés, hogy a férfiakra szabott, objektív felkészülési előírásoknak hogyan is felelhetnének meg a jellemzően alacsonyabb, és példának okáért havonta menstruáló nők? Elbírják ugyanazt a lőszerekkel teli hátizsákot, gépfegyvert? Sokuk igen. Mások nem. Vajon ők így kevesebbet érnek a harctéren? Vagy vannak olyan képességeik, amelyek kifejezetten hasznosnak bizonyulnak?

A videón Pete Hegseth és Jeanne Shaheen szenátor beszélnek a témában:

Elméletben nő is lehet katona

Egy neve elhallgatását kérő védelmi tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy Amerikában bárkinek, aki megfelel a műveleti szempontból releváns és a nemek szempontjából semleges előírásoknak, nemétől függetlenül lehetőséget kell kapnia arra, hogy bármilyen pozícióban szolgáljon. A döntések a képességeken, nem pedig a nemen alapulnak. Ez azonban nem mindig volt így.

2016-ban például nagy előrelépésnek számított, amikor Ash Carter, az akkori védelmi miniszter megnyitott bizonyos magas intenzitású harci munkaköröket a nők előtt a hadseregben.

Amennyiben az illetők megfeleltek a követelményeknek, tankokat vezethettek, aknavetőket lőhettek ki és gyalogsági katonákat vezettek. A hadsereg tehát, hacsak Trump döntései nem változtatnak rajta, nem engedi meg a faji vagy nemi megkülönböztetést, legalábbis elméletben. De vajon minden férfi ugyanúgy engedelmeskedik egy női parancsnoknak, mint egy férfinak? Meg tud valósulni az igazi egyenlőség? Kizárhatjuk a szexizmust egy olyan területről, ami évezredek óta a férfiak játszóterének számít?

Nőként duplán veszélyben

A nők besorozása, a hadseregben való szerepvállalása azért sem könnyű téma, mert egy részük hiába üti meg ugyanazt a mércét fizikailag és kognitív képességekben is, az ellenség szemében a női létük egy újabb kihasználható pont. Emiatt több országban is felmerült már, hogy nem engedik bele a nőket a közelharcokba, mert szexuális erőszak áldozatául eshetnek.

Ez hadifogság esetén komoly tényező lehet.

Ugyanakkor ha az ellenség meg akarja törni az adott katonát, nemétől függetlenül erőszakot tehet rajta, ha nem is teljesen ugyanabban a formában. Ám közben egyetlen férfi sem eshet teherbe az ellenségtől és nem kényszeríthetik a gyerek megszülésére. Akkor hát mi a teendő, engedjük harcolni a nőket vagy sem? Nehéz kérdések merülnek fel a téma kapcsán és egyhamar nem találunk rájuk mindenkire érvényes választ.

Nők a háborúban: tudod, kik voltak a Helló Lányok?

Kiemelt kép: Getty Images