Lapozzatok bele a magazinba a képre kattintva!
Robotizált élményeink
Gyerekkoromból az egyik legmeghatározóbb emlékem, hogy a nagyi „bevette” magát a fürdőszobába, és a nyári melegben nagymosásba kezdett. A helyiség vízben úszott, pörögtek a ruhák a tárcsás mosógépben, az öblítés a kádban történt, a centrifugát mi, gyerekek segítettük lenyomni, hogy ne ugráljon. Nekünk ez játék volt a javából, a ruhák egy végtelenül hosszú kötélre kerültek, és a tűző napon pillanatok alatt megszáradtak. Egy-két évtizednek kellett a nagyi életében eltelni, hogy megjelenjenek az automata mosógépek, a lányainál. Ma is emlékszem, hogy a program elindítása után türelmetlenség lett úrrá rajta: „Ez a masina mikor jár le végre?” – kérdezte tőlünk. És egyébként, ő ennyi idő alatt négy adagot kimosna, amíg ez csak egyet. Mégis a gép győzött… igaz, ő még hosszú évekig ragaszkodott a saját háztartásában a hagyományos, tárcsás változathoz, azaz a mosás élményéhez.
Egy felmérés szerint a robotizáció sok helyen átveszi a szerepet az ember helyett, de továbbra is vannak olyan precíz munkafolyamatok, például az autógyártásban, ahol az elképzelések ellenére nem sikerült teljesen a humán munkerőt helyettesíteni. Legutóbb, amikor a helyi patikába bementem, meglepődve láttam, hogy a gyógyszereket egy folyamatosan mozgó robotkar pakolja a polcokra, mindezt egy üvegfalon át lehet nézni. Tudtam, hogy a logisztikai ágazatban előretört a technika, mégis rácsodálkoztam a látványra. Egy másik, egereken végzett kutatás szerint, ha arról kellene döntenünk, hogy egy egér halála árán másik öt egeret megmenthetünk, akkor a többség megnyomja a gombot, és feláldozza azt az egyet. Az önjáró autók programozásában meg kell tanítani a járműnek, hogyan döntsön egy balesetveszélyes helyzetben. Ismerje fel, hogy az öt ember élete értékesebb, mint egyetlen egyé. Egy gép képes algoritmusok alapján dönteni, én biztos nem… Ha például egy családtagunk lenne az egyetlen, vajon mit tennénk? Komoly etikai kérdéseket vetnek fel a fejlesztések, azonkívül, hogy elveszi tőlünk a vezetés élményét. Egy női kamionsofőrt elkísértünk az útján, aki beavat a kamion részben automatizált irányításába. Összefogásra biztatunk egy rászoruló család érdekében, és bátran kimondjuk, hogy szabad egymással veszekedni. Szabad teli torokból énekelni, ahogy a Szigeten tette idén mintegy félmillió ember, egy életérzést átélni, amelyben a szabadság és a szeretet a legfőbb hívószó.
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Thinkstock, Archív
