Tegnap egy tízfős társaságban ültem, akik közül ketten megállás nélkül fújták az orrukat, egy kisfiúnak pedig az édesanyja kénytelen volt egy spray-vel befújni a szájába, hogy szerencsétlen gyerek kapjon levegőt. Egészen apokaliptikus élmény volt, a parlagfű támadásba lendült, és úgy tűnt, a szemem előtt akarja elpusztítani az emberiséget. Nem túlzás, ha tudjuk, hogy Magyarországon ezekben […]

Tegnap egy tízfős társaságban ültem, akik közül ketten megállás nélkül fújták az orrukat, egy kisfiúnak pedig az édesanyja kénytelen volt egy spray-vel befújni a szájába, hogy szerencsétlen gyerek kapjon levegőt. Egészen apokaliptikus élmény volt, a parlagfű támadásba lendült, és úgy tűnt, a szemem előtt akarja elpusztítani az emberiséget. Nem túlzás, ha tudjuk, hogy Magyarországon ezekben a hetekben másfélmillió ember szenved a gyomnövény által kibocsátott pollenektől. Európa egyik legfertőzöttebb országában élünk, ahol a parlagon hagyott földeken, vasúti töltéseken, árokpartokon szabadon burjánzik ez a végtelenül ellenálló és életerős gaz. Holott egy kormányrendelet értelmében a gazdáknak és az önkormányzatoknak kutya kötelessége lenne megtisztítania a talajt a gyilkos gyomnövénytől, még mielőtt az virágozni kezdene! A parlagfű-mentesítés elmaradását a hatóságok ma már szigorúan büntetik, a bírság a terület nagyságának arányában 15 ezertől akár ötmillió forintig is terjedhet. Elég sok pénz, úgy látszik, mégsem elég ahhoz, hogy megmozduljunk embertársaink érdekében. Pedig két kaszálás júniusban, egy vegyi permetezés a megfelelő időben minden gondunkat megoldaná. Arról nem is beszélve, hogy a ma még ellenállók is bármikor érzékenyedhetnek az allergénre, és attól kezdve a másik táborból fogják szemlélni a jelenséget. Addig azonban nem tesznek semmit, biztosan úgy gondolják, minek, hiszen a parlagfű támadását már dédapáink is kibírták. Csakhogy dédapáinknak még nem volt mit kibírni! A parlagfű magvai csupán száz évvel ezelőtt érkeztek Európába egy észak-amerikai gabonaszállítmánnyal, és még évtizedekig eltartott, mire meghódították az új területeket. Azóta ráadásul a környezetszennyezés (és az élelmiszerszennyezés: tartósítószerek, állagmódosítók) olyan méreteket öltött, hogy a genetikailag arra hajlamosakon hamarabb és erősebben ütköznek ki az allergia jelei.

A közöny azonban nem ismer határokat. Pontosabban egy határt azért ismer, a nyugatit. Ausztriában ugyanis, hogy, hogy nem, megállt a parlagfű terjedése. A burgenlandi gazdák dédapáiktól örökölt szorgalommal és következetességgel egyenként húzkodják ki az árokparton a gazt, és telepítik be gyönyörű fűtakaróval, hogy megakadályozzák a terjedését. Nem is regisztrál napi százezres nagyságú megbetegedést az osztrák egészségügyi hatóság…

Mondják, mikor fogjuk végre mi is megérteni, hogy amit magunkért tehetünk, azzal nem érdemes másra várni? Addig is – bár most már eső után köpönyeg – legalább jelentsük, ha valahol parlagfüvet látunk. Az „Ambrosia” nevű okostelefon-alkalmazást mindenki ingyenesen letöltheti, és egy fotót mellékelve a GPS-koordinátákkal együtt elküldheti a hatóságoknak. Bízzunk benne, hogy ők is használják az informatika eme újabb csodáját!

Koronczay Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/35. lapszámában jelent meg.