André Kertész – született Kertész Andor (1894-1985)
Champs-Elysées. Párizs
A magyar származású fotóművész 14 évesen ismerkedett meg a fotózással, amikor apjától kapott egy fényképezőgépet. Önkéntes katonaévei és az első világháború során már második, állvány nélkül is használható gépével készítette el képeit. Fotóit magyar lapok közölték, a háborús tematika mellett pedig előszeretettel fotózta szerelmét, öccsét és önmagát is. Szeretett kísérletezni a fényekkel, a sziluettekkel és kedvelte az absztrakt témákat is: A Champs-Elysées címet viselő, és ott is készült fotón a sorban álló székekben és különös árnyékképükben gyönyörködhetünk.
Robert Capa – született Friedman Endre (1913-1954)
Menekült lány
A Budapesten született fotográfus legismertebb képe, A milicista halála valószínűleg sokunk szeme előtt megjelenik képezeletben, ha az ő nevét halljuk. A 20. század egyik legjelentősebb fotósa elsősorban dokumentarista és haditudósító volt. Élt Bécsben, Prágában és Berlinben is, majd egy kis budapesti visszatérés után Párizsba emigrált. Itt építette ki legfontosabb szakmai kapcsolatait, és vette fel a Robert Capa nevet. A fenti fotó 1936-ban készült, címe a Menekült lány. A spanyol polgárháborút gyakorlatilag végigfotózta, és a háború borzalmain túl a civil lakosság nehéz hétköznapjait is megörökítette – ezt láthatjuk a képen.
Brassaï – született Halász Gyula (1899-1984)
A Montmartre lépcsői
Az 1899-ben született fotós nemcsak a képekhez értett, filmművész, festő és író is volt, nevéhez fűződik például a Beszélgetések Picassóval című mű is. A brassói születésű Halász Gyula a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, tanulmányait viszont megszakította, hogy önkéntesen beálljon a Vörös Hadseregbe. Hadifogsága után Berlinbe, majd Párizsba ment, ahol a fotózni még nem tudó Brassaï-t az ott élő André Kertész kezdte el támogatni. Miután bekerült a művészkörökbe és elsajátította az alapokat, egy olyan fotóalbumot adott ki, amelyben Párizs lényegét ragadta meg, ráadásul olyan módon, ahogy arra előtte csak Toulouse-Lautrec volt képes. Gyakran fotózta éjszaka a francia fővárost, amiről a fenti fotó is árulkodik. A Montmartre lépcsői című kép 1932-ben készült, és napjainkban is legalább annyira ismert és közkedvelt, mint régen.
Keleti Éva (1931- )
Gobbi Hilda dunabogdányi nyaralójában
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfusnő érdemes és kiváló művész, a legtöbben csak úgy emlegetik, a magyar fotográfia nagyasszonya. A 60-as években a színházi fényképezésben volt úttörő, képei a hazai színháztörténet legnagyobb előadásait örökítették meg. Dolgozott az MTI-nél, az Új Tükörnél és elnöke volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának is. Ő alkotta meg Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva legikonikusabb képeit. A fenti fotót Gobbi Hildáról készítette, méghozzá a művésznő 60. születésnapján, nyaralója előtt, saját autójában ülve.
Lucien Hervé – született Elkán László (1910-2007)
Csillagvizsgáló, Jaipur
A hódmezővásárhelyi születésű fotográfus nyolc éves korától Budapesten élt családjával, érettségi után azonban Bécsbe utazott. A közgazdasági egyetem valószínűleg nem volt éppen testhezálló számára, mert az órák látogatása helyett inkább rajzolt. 1929-ben Párizsba költözött, egy ideig bankban dolgozott, majd divattervező és újságíró is volt. A Marianne Magazinnál Müller Milkóssal, a magyar-spanyol fotóművésszel alkottak párost. Míg Müller fotózott, Elkán szövegeket írt. Miután együttműködésük véget ért, ő maga folytatta a fényképezést. Nevét törvényen kívül változtatta Lucien Hervé-re, amivel több magazinban is megjelentek a háborús időkből származó felvételei. Részben ennek köszönhetően ismerkedett meg Robert Capával és André Kertésszel is. Az általunk kiválasztott fotó mégsem ebből az időszakból való, hanem későbbi, építészeti témájú képei közül egy nagyon különleges, 1955-ös alkotás.
Paul Almásy – született Almási Pál (1906-2003)
Tánc a Szajna partján
Az utazó fotográfusként is emlegetett Almásy Pál tanult Budapesten, Bécsben, de Németországban is. Tagja volt a Nemzetközi Sajtóintézetnek, ügyvezetője lett a Francia Nemzeti Fotómúzeumnak, de tanárkodott is a Francia Újságíró Továbbképzési Központban. Számos iskolában tanított és még annál is több szövetség és szervezet tagja volt. Élete kalandosnak mondható: amellett, hogy bejárta a világot, 1936-ban ő volt az első fotóriporter, aki autóval átutazott a Szaharán. Összesen 165 országban fényképezett, útjai és a képek készítése során mindig az információt kereste, sajtófotósként pedig igazán kifejező képek elkészítésére törekedett. Paul Almásy fent látható fotója bizonyára sokaknak ismerős lehet, a párizsi romantikát megörökítő Tánc a Szajna partján az 1950-es években készült.
Suzanne Szász – született Szász (Székely) Zsuzsanna (1915–1992)
Kisfiú teniszhálóval
Suzanne Szászt a világ legjobb gyerekfotósaként aposztrofálják, a fotóművész viszont először a kamera másik oldalán, modellként tett próbálkozásokat. Első jövedelmeiből vette meg fényképezőgépét, ám hivatásszerűen csak 1946-tól, Amerikába kerülése után kezdett foglalkozni a fotózással. Együtt dolgozott Aigner László magyar fotográfussal, ami szakmai szempontból igencsak jövedelmező volt számára, majd egy nyári gyerektáborban eltöltött pár hétnek köszönhetően megszületett legkedvesebb témája, amely döntően befolyásolta további munkásságát. Mindig egyedül és kevés felszereléssel dolgozott, nem használt például vakut sem, hogy ne zavarja a gyerekeket. A világhírű fotóművész 12 albumot és 2 könyvet is megjelentetett.
Szöveg: L. J.
Képek: Pinterest
