Kedves, tisztelt, drága Olvasók! Azért döntöttem többféle megszólítás mellett, hogy mindenki kiválaszthassa a testhezállót. Számomra mindhárom jelző szívből jövő, hiszen örömjelentést írok most önöknek, ami ritka kincs egy újságíró életében. Történt ugyanis, hogy a 34. számunkban bemutattam egy édesanya kálváriáját, akinek elkapkodva vették nevelésbe (állami gondozásba) hét gyermekét, kilakoltatás is fenyegette a tartozásai miatt, miközben a férje kitartó szorgalommal dolgozott-dolgozik vele együtt, s úgy szeretik a gyerekeiket, ahogyan csak igazi szülők tudnak szeretni. Nem cukroztam, nem fényeztem, azt is megírtam, sokszor tévedett, s úgy küzdött a gyerekeiért, mint egy beszorított vad, azaz nem próbáltam a keserves helyzetét fekete-fehér hollywoodi sztorivá egyszerűsíteni. Senki nem volt szent e történetben, mindenki követett el súlyos hibákat – a hivatalos szervek is –, de ez nem változtatott a meggyőződésemen: ha egy gyereket nem hanyagolnak el, ha nincs fizikai, pszichikai bántalmazás, sokkal jobb, ha a családjában marad. Ezt fogalmazta meg az EMMI Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályának helyettes vezetője, dr. Lantai Csilla is a nyilatkozatában, és ezzel – rengeteg levél tanúsága szerint – önök is egyetértenek, kedves Olvasók. Hiszen, ha minden (mély)szegénységben élő szülő gyerekét csecsemő- vagy gyerekotthonba gyömöszölnénk, akkor nem épülne más az országban, mint gyermekotthon!
Nem kértem a cikkben konkrét segítséget ahhoz, hogy e családnak együtt adjunk esélyt a talpra álláshoz, csak felajánlottam a segítés lehetőségét, mégis bekövetkezett a csoda. Közel háromszázan adtak össze többmillió forintot – a számlát a kiadónk kezeli – ma, amikor másról sem hallunk, mint hogy kihalt az együttérzés, a szeretet, és az emberi kapcsolatokat a durvaság uralja. Volt, aki ötszáz forintot küldött, volt, aki ezret, kétszázezret vagy milliót – mindenki erejéhez mérten. Csodálatos! Lám, ha egy történet hiteles, ha az emberek tudják, kinek és miben segíthetnek, akkor nem diadalmaskodhat a közöny. Kedves Olvasók! Ha az adakozók és az új eljárásra kötelezett elsőfokú hatóság jóvoltából végre rendeződik a hétgyerekes család élete, amihez továbbra is fogadunk segítséget – a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársai, sok más emberséges szakember és magam már január óta „élünk együtt” velük… –, részletes tájékoztatást adunk sorsuk alakulásáról! Továbbá kérem, hogy azok a tiszteletreméltó segítők, akik szívesen részt vennének egy szerzői esttel egybekötött összejövetelen-beszélgetésen, küldjék el e-mail elérhetőségüket (telefonszámukat) az olvasok.noklapja@centralmediacsoport.hu címre, tárgyként írják be, „Hét gyerek”, hogy értesítést küldhessünk a rendezvény időpontjáról. És őszinte köszönet a család nevében is mindenkinek a segítségért meg azért, hogy sokunknak adták vissza a hitet a jóban!
V. Kulcsár Ildikó
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/37. lapszámában jelent meg.
