Vera egy rosszul sikerült párkapcsolat után elkezdett dolgozni az önismeretén egy szakember segítségével, és közben komoly fejlődésen ment keresztül. Felismerte, hogy szinte minden emberi kapcsolata úgy működik, hogy ő az, aki kiszolgálja a másik szükségleteit. Rendkívül alkalmazkodó, nem keveredik konfliktusba, nem húz határokat, és sose mond nemet. Ahogy ebből felébredt – anélkül, hogy egyáltalán szóba került volna, hogyan bánnak vele a barátai, ismerősei –, elkezdte magát máshogy látni, és felháborodni régi kapcsolatain, továbbá utólag rálátni, mennyire nem képviselte magát, és mennyien visszaéltek a bizalmával. Ebben a felszívott állapotában még azt a kérdést is feltette magának a barátaival kapcsolatban, hogy „kik ezek az emberek, és hogyan bánnak velem?”.
Ki változik, ki nem
Coach és mentálhigiénés szakértőnk, Póta-Salgó Réka szerint Vera esete szinte teljesen tipikus, és történetének nyitja a fejlődés.
– Pszichológiai értelemben az egész élet egy érési, jó esetben fejlődési folyamat, és előfordul, hogy a környezetünk nem tud ezzel lépést tartani – mondja. – Nem is kell ehhez feltétlenül terápia, elég lehet akár egy jó időben megtalált olvasmány is, vagy jellemzően egy olyan életesemény, amely változást idéz elő, és amelyben muszáj egy nagyot lépni és fejlődni. Megtörténhet, hogy ilyenkor körülnézünk, és hirtelen nem tetszik az, amivel és akikkel körülvettük magunkat. Az, hogy a barátaink közül ki állja ki a változás próbáját, nemcsak attól függ, kinek mennyire vagyunk fontosak, hanem attól is, ki hol tart.
Mentálhigiénés szakértőnk szerint amikor azt érezzük, hirtelen irritálnak a barátaink, joggal gyanakodhatunk, hogy változtunk, de érdemes azt is megkérdezni magunktól, vajon jó irányban történt-e ez, vagy mi kezdtünk el valamit rosszul látni.
– A barátok jó esetben nem irritálnak, hanem tükröt tartanak – folytatja Póta-Salgó Réka. – Személyes történet, hogy volt korábban egy baráti köröm, amely a húszas éveinkben, a szingli időszakunkban verbuválódott össze. Felületes, de jó hangulatú közösség volt, csupa fiatal nő. Aztán ahogy elkezdtek alakulni körülöttünk a kapcsolatok, úgy nőttek a feszültségek is. Én közben férjhez mentem és gyereket vártam, ők pedig teljesen elhanyagoltak engem. Amikor rákérdeztem, rengeteg szemrehányás áradt rám, aminek az volt az üzenete, hogy megváltoztam. A visszajelzésüket felülvizsgáltam magamban, és rájöttem, hogy közülük többen éppen párkapcsolati válságban voltak, és afféle „férfigyűlölő klub”-hangulat kezdett kialakulni, amibe én friss és lelkes feleségként nem illettem bele, ezért kiraktak ebből a körből. Azzal, hogy próbáltam konstruktív lenni, de közben konfrontáltam is őket a túlzásokkal, úgy gondolom, azt tettem, amit kellett. De olyan is volt az életemben, amikor beláttam, hogy hibáztam, és amikor szóvá tették, ugyan nem volt könnyű hallani, de el tudtam fogadni. Amikor elindítottam a vállalkozásomat, másról sem tudtam beszélni, csak a sikereimről. Sokszor dicsekvésnek tűnhetett, vagy úgy, mintha nem is érdekelne a másik. Bár szerencsére nem vesztettem el emiatt egy barátomat sem, a szoros barátaim közül ketten is jelezték, hogy kicsit sok, amit csinálok. Értékeltem, hogy elmondták, és egyrészt változtattam is ezen, másrészt azt éreztem, hogy ha ők ezt bevállalták velem szemben, akkor igazán jó barátok, és tényleg fontos vagyok nekik. A barátok sok mindent vissza tudnak jelezni, szerintem ez nagyon értékes tényező ezekben az emberi kapcsolatokban.
Szakértőnk szerint a legtöbbször tanulságos állapot, amikor megkérdőjelezzük barátságainkat. Hiszen emögött mindig változás áll, amely vagy drasztikus, vagy gyors, és ez nekünk is alkalmat ad arra, hogy megnézzük, mi váltotta ki a változást, és hogyan hat a saját életünkre, ránk. Ilyenkor kiderül, kik az igazi barátok, és van esélyünk megkövetni azokat, akik szembesítettek, és nem elhallgattak, amikor negatívan változtunk.
Vera története is jól végződött. Saját ébredése nem azt eredményezte, hogy kénytelen volt minden barátságát elvágni, hiszen kiderült, vannak körülötte olyanok is, akik hálásak, és értékelik, amit értük tesz, nem élnek vele vissza, sőt viszonozzák is. Szakértőnk szerint az ilyen esetekben a környezet jellemzően még néhány alkalommal bepróbálkozik, aztán akinek tényleg fontos a másik, az belátja, ez így nem működik tovább, és bizony neki is változnia kell. Akik pedig csupán önzésből voltak mellette, nagy valószínűséggel kikopnak az életéből.
