Sokan csak akkor érezzük, hogy felnőttünk, amikor elveszítettük a szüleinket. Amíg pedig élnek, hányszor gondoljuk azt, hogy de sok baj van velük! Nem találjuk velük a hangot: titkolózunk, vagy éppen veszekszünk, századszor is megkérjük őket, hogy ne szóljanak bele az életünkbe. Kata harminchárom éves, most várja első babáját, és nemrég költözött kertes házba férjével. Édesapja, aki néhány éve veszítette el feleségét, sok időt tölt velük, és ez természetes számukra. Az azonban még őket is meglepte, amikor az új ház berendezéseit tervezgetve Kata édesapja független akcióba kezdett: az egyik nagyáruházból megrendelt egy komplett hálószoba-garnitúrát, és napok alatt berendezte magának az egyik vendégszobát. Kata és férje tisztázták, szívesen látják időnként az papát, de ezt a helyiséget tényleg csak vendégszobának tekintik. „Éreztük, hogy valamit tennünk kell, nehogy mi legyünk mostantól édesapám egyetlen társasága – meséli Kata. – Másrészt azt sem szerettük volna, ha 67 évesen egyedül marad, hiszen még fiatalos. Így szerveztünk néhány közös programot a férjem édesapjával, aki szintén egyedülálló. Nagyon jól összebarátkoztak, és most közösen »csajoznak«, ehhez letöltöttek egy-két netes alkalmazást is, mert rájöttek, hogy így könnyebb ismerkedni. Emellett eljárnak fürdőkbe, borvacsorákra, bálokra és horgászni is. A legutóbbi családi vacsorán édesapám rengeteget nyomkodta a telefont, és a két »öreg« ki sem fogyott a sztorikból: pontos leírást kaptunk arról, mit szabad az ismerkedés során megosztani a másikkal, és mikor kell gyorsan menekülőre fogni.”

Alapvető egység a házasság

Kata és édesapja esete nem szokványos, hiszen nem mindig nyitott az egyedül maradt szülő az újdonságra. „Csak abba a vendégszobába lehet beköltözni, ahová hagyják. Az érzelmi zsarolásnak rengeteg válfaja van, de a lényeg, hogy a házaspár mit gondol erről a helyzetről – mondja dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus. – Ha bármelyik félnek ez megterhelő, akkor erre nem lehet kötelezni senkit. Egy fizetett ápoló vagy akár egy szomszéd figyelheti, gondoskodhat a nagyszülőről, megoldhatja ezt a konfliktust. Tartósan több generációnak együtt élni rendszerint nagy megpróbáltatás, nem várható el, hogy valaki hosszú évekre a lakásába fogadja az apósát vagy az anyósát. Vannak jó példák, amikor a nagyszülő oldott hangulatot tud teremteni, de minden este együtt ülni a nappaliban sok esetben rontja az intimitást. Az alapvető egység a házasság, erre a házasfeleknek figyelnie kell.” Atul Gawande sebész, író sokat foglalkozott orvosként az öregedés, elmúlás problémájával, szerinte az idősekkel és betegekkel való bánásmódunk legkegyetlenebb hibája az, ha nem vesszük észre, hogy az öregek mást is fontosnak tartanak a puszta életben maradáson és biztonságon kívül, mert az életünk alakításának lehetősége nélkülözhetetlen feltétele az értelmes életnek.

Nagymamával Thaiföldön

A nyaralást, a szabadságot is másképp kell szervezni, ha több generáció utazik együtt. Emília három hetet töltött Thaiföldön a férjével, az 5 éves kisfiával és a 72 éves anyósával. „Ez volt az első év, hogy a mamát is magunkkal vittük – meséli Emília. – Bár el tudja látni magát otthon, főz és elpakol, de vásárolni vagy sétálni egyedül már nem indul el, így nem mertük itthon hagyni három hétre. Gyakran játszott az unokájával a nyaralás alatt, de azért a legtöbbször úgy éreztem, kaptam még egy gyereket erre a pár hétre. Folyamatosan figyelni kellett rá, viszont hatalmas élményt jelentett számára az út, boldog volt, hogy ennyi mindent láthatott, velünk lehetett. Így a fáradozás mindenképpen megérte.”

…

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/6. számában olvashatjátok el. 

Szöveg: Aszmann Zsanett

Nyitókép: Getty Images