Nő esernyővel (1875)
Korai munkái közé sorolható a Nő esernyővel című festmény, amin felesége Camille Doncieux látható közös fiúkkal, Jeannal. A nő egy napernyőt tart a kezében, és éppen hátrafordul, ettől olyan érzésünk támad, hogy egy elkapott pillanatot, pontosabban tekintetet örökített meg a művész. A képen a világos színek és a fények dominálnak, ami nagyszerű bizonyítéka annak, hogy Monet inkább ezekre összpontosított az erőteljes vonalak és alakok részletes megformálása helyett.
Impresszió, a felkelő nap (1872)
A képet 1872-ben festette a művész, amely 1874-ben, az első impresszionista kiállításon is helyet kapott. A festmény címe nyomán alkotta meg Louis Leroy kritikus az impresszionizmust, mint kifejezést, amellyel mintegy lekicsinylően szándékozott meghatározni az irányzatot. A művészek viszont felvették a nevet. A kritikusok ugyan nem fogadták túl jól sem az elnevezést, sem a stílust, ennek ellenére a mozgalom nem sokkal ezután olyan népszerűvé vált, hogy az irodalom és a zene világában is megjelent. A franciaországi Le Harve-i kikötőt ábrázoló festmény laza ecsetvonásokkal jeleníti meg a hajnali felkelő napot. Monet képének középpontjában a harsány színek, és az izzó nap áll.
Nyárfák (A szél hatása, 1891)
Monet több sorozatot is készített munkássága alatt. Az egyik, amely összesen 24 festményből áll, a Nyárfák címet viseli – ezeken a képeken a művész az otthonához közel található Epte folyó partjain álló fákat örökítette meg. A képek elkészítéséhez egy „mozgó stúdiót”, pontosabban egy széles ladikot használt, amire állványát is fel tudta állítani. Egyszerűen lehorgonyozott és festett. Érdekesség, hogy a nyárfák tulajdonosa – miközben Monet szorgosan dolgozott – eladta a fákat egy fakereskedőnek. Így a művésznek nem volt más választása: néhány fát egyszerűen meg kellett vásárolnia, hogy befejezhesse az alkotást.
A zöldruhás nő (1866)
A zöldruhás nő, vagy más néven Camille volt az a festmény, ami meghozta Monet számára az ismertséget. A képet a „hagyományos” festészetet támogató párizsi Salon ki is állította. Az alkotás nőalakja Camille Doncieux, Claude felesége. A nő egyébként a művész számos másik festményén is szerepelt – ez egy korai alkotás, amely szemmel láthatóan a realista stílust képviseli.
San Giorgio Maggiore alkonyatkor (1912)
Monet 1908-ban Velencébe látogatott, de nem szerepelt a tervei között, hogy fessen, hiszen tudta, hogy számos művész megörökítette már az itáliai várost. Ottléte alatt viszont teljesen elkápráztatta, amit látott, ezért mégis alkotni kezdett. Sok vázlatot készített útja során, ezeket mind hazaérve fejezte be. A művek között volt a San Giorgio Maggiore alkonyatkor is, ami az egyik legnépszerűbb festménye lett. A könnyű ecsetvonások nagyszerűen jelenítik meg a víz mozgását.
Kazlak, dél (1890-91)
Monet legjelentősebb művei közé tartozik a Kazlak festmény-sorozat, amelynek darabjait – mintegy 25-30 festményt – 1890 őszétől 1891 tavaszáig készítette el. A művész központi témája a termés összegyűjtésének akkoriban használatos módszere, ami azért is volt tökéletes számára, mert tanulmányozhatta a fény játékát, valamint megfigyelhette, majd megörökíthette a szénakazal halmokat a különböző év- és napszakokban, a változó időjárási körülmények között. A sorozat darabjai ma a világ legismertebb múzeumaiban és magánygyűjteményekben találhatóak meg.
A Grenouillère (1869)
A Grenouillère egy nagyon népszerű fürdőzésre és csónakázásra is alkalmas hely volt. Monet 1869-ben ezt írta: „Van egy álmom, szeretnék egy képet festeni La Grenouillère fürdőjéről, amiről már csináltam néhány vacak vázlatot, de ez csak egy álom. Renoir, aki most töltött ott két hónapot, szintén meg akarja festeni.” A képet mindketten vászonra vitték 1869-ben.
Pipacsvirágzás (1873)
Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Monet pipacsos képét sem, ami szintén egy meghatározó darabja a munkásságának. Vibráló színek és egy könnyed nyári séta hangulata köszön vissza az Argenteuilben készült képről, melynek főszereplője ismételten felesége Camille és fia, Jean. A kép a Monet akkori lakóhelye közelében található tájat örökíti meg, amiben erőteljesen megjelenik a plein-air, azaz a szabadban való festészeti stílus. A világ egyik leghíresebb festménye jelenleg a Musée d’Orsay gyűjteményében található.
Tavirózsák (1915)
Monet méltán legismertebb sorozata a Tavirózsák (vagy Vízililiomok), amely magának a művésznek is a legkedvesebb témája volt. Ezek után nem is meglepő, hogy mintegy 250 olajképet festett meg főszerepben a különleges virágokkal. Claude imádott kertészkedni, és miután a Kazlak-sorozat anyagi sikert hozott számára, megvásárolt egy csodás birtokot Givernyben, amellyel az volt a célja, hogy egy olyan helyet hoz létre benne, ami tele van növényekkel, virágokkal, és számtalan a szemnek kedves dologgal, amik aztán festményei témái lehetnek. Ez lett a ma már világhírű kert, amelyben a csodás tavirózsák is helyet kaptak. Életének utolsó 30 évében ez volt a fő tematikája. A festmények egy részét viszont már szürkehályogtól szenvedve festette, látása folyamatosan romlott, ami többek között alkotásai színhasználatában is megmutatkozott.
A japán híd Givernyben (vagy Híd a vízililiomok tava felett, 1899)
A művészt nagyon inspirálta a saját kertjében létrehozott vízikert, melynek tükröződő felülete, a felette átívelő japán híd, valamint a csodás tavirózsák kiváló témái voltak alkotásainak. Monet szerette a rendezetlenséget, így például a növényeit hagyta szabadon nőni, burjánzani. A festés mellett a kertészkedés is valódi szenvedélyévé vált az évek alatt: növényeket cserélt és a vásárolt, sőt instrukciókat írt kertészeinek. A japán híd összesen 18 képen szerepelt, amelyből 12 készült el teljes egészében.
Szöveg: Légrádi Júlia
Képek: Pinterest
