12 csodálatos idézet Fekete István felejthetetlen regényéből, a Tüskevárból

Az egyik legismertebb magyar ifjúsági regény, a Tüskevár sokunk gyerekkorát színesítette meg. Mit nem adnánk, hogy beletekinthessünk az eredeti, tintával írt kéziratba! Nos, a mai napon a Múzeum Antikvárium árverésén pontosan ez az irat kerül elárverezésre. Az eredetileg Matula iskolája címet viselő mű kultúrtörténeti ritkaságnak számít, amelynek 408 oldalas kéziratát a szerző unokaöccse adta át. A hír apropóján felidézzük a nagyszerű regény sorait.

„A remény nem törött szárnyú madár, s a valóságot megálmodni szabad, sőt szükséges is.”

„A felesleges beszéd s a céltalan udvariasság valóban felesleges.”

„Jól figyelj ide, fiam… Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad.”

„…arra gondolt, hogy a szerelem lehet ugyan gyönyörű érzés, de a valósághoz semmi köze. És kétségtelenül igaza is volt, csak azt nem tudta, hogy ez az érzés még a berek világában is rendhagyó, édes gyötrelem, amelyből fészek lesz és fiókák: az élet legcsodálatosabb valósága.”

„A boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.”

„…ha el nem múlna, ami rossz, hogyan gyühetne, ami jó?”

„…a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.”

„Tisztán érezte, hogy ebben a réti világban nem ölelkeznek az emberek. Legfeljebb gondolatban, ám ebben is lehet annyi szeretet, és talán maradandóbb is, mint amelyekhez furcsa mozdulatok vannak kötve.”

„Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes.”

„Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.”

„Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.”

„Volt itt egy tudós ember, azt mondta, több lehet háromszáz évesnél, és azt mondta, igazuk volt a régieknek, akik szentnek tisztelték az ilyen fát.
És Tutajos úgy érezte: igaza volt annak a tudósnak. A koronában emberderék vastag görcsös ágak nyúltak szét, és rettenetes erejükben mintha az eget tartották volna.”

 

Összeállította: L. J.

Nyitókép: Archív