A kulisszák mögött: érdekességek az ikonikus Casablanca című filmről

Az 1942-ben bemutatott fekete-fehér romantikus dráma valószínűleg mindannyiunk szívét megdobogtatja. Nemcsak azért, mert a magyar származású Kertész Mihály rendező nevéhez fűződik, hanem azért is, mert Humphrey Bogart és Ingrid Bergman fantasztikus játéka felejthetetlenné tette a filmet. De vajon mit érdemes még tudni a 77 éve született kultikus moziról?

Magyar vonatkozások

A háborús szerelmi történet tele van hazai vonatkozásokkal, amit leginkább a magyar származású, de Amerikában a Micahel Curtiz nevet felvevő rendezőnek köszönhetünk. További érdekesség, hogy a Carl pincért alakító Szőke Szakáll is Magyarországról emigrált külföldre, valódi neve Gerő Jenő volt, de leginkább S. Z. Sakallként volt ismert. Rajta kívül Peter Lorre (Ugarte) is magyar gyökerekkel rendelkezett, de számos a film készítésében érintett személynek volt közép-európai kötődése. Mivel a háború miatt rengetegen menekültek Amerikába, nem volt nehéz a film castingja. Hiába tehát az amerikai film titulus, a gárdában kevés tősgyökeres amerikai volt: a Warner Brothers stúdió közleménye szerint 34 nemzet állampolgárai vettek részt a forgatási munkálatokban. A főbb szerepeket alakító színészek közül több Ausztriából és Németországból emigrált személy is volt.

Szerelem és politika a vásznon

Szerelmi melodráma, romantikus és az ember szemébe könnyeket csaló, de egyben háborús film is a Casablanca, amelyben hatalmas szerepet kapott a politika. A cselekmény a Pearl Harbor elleni japán támadás előtti napokban játszódik, ez például azért is tudhatjuk, mert Rick aláírása elárulja: a csekken szereplő dátum 1941. december 2.

Bergman és Bogart

Ingrid Bergman a Casabalancával írta be a nevét végérvényesen a filmtörténeti könyvekbe. Érdekesség, hogy a ráosztott szerep egyszerre okozott neki örömet és fejtörést, hiszen nem igazán volt tiszta számára, hogy a két rivális férfi közül melyiket is szereti valójában. Ezen a bizonytalanságon a rendezőnek feltett kérdései sem segítettek. Csupán ennyit mondtak neki: „Még mi sem tudjuk… Csak játszd el jól – a kettő között.” Ilyen hangulatban teltek a forgatási napok, amin az egyébként hűvös és távolságtartó Humphrey Bogart sem segített túl sokat. Mivel a felesége szinte minden nap féltékenységi jelenetet rendezett, a színész számára meglehetősen feszült volt a forgatás időszaka.

Nem a méret a lényeg

Bergman pár centiméterrel magasabb volt Bogartnál, ezért a színésznek több jelenetben is sámlira kellett állnia, vagy éppen párnákra kellett ülnie. Ki gondolta volna?!

Rögtönzésből született a filmtörténelem jeles mondata

Humphrey mindezek ellenére nem riadt vissza a rögtönzéstől a film forgatásán. Az egyik párizsi jelenetben például ezzel a mondattal tett hozzá az eredeti forgatókönyvhöz: „Fel a fejjel kölyök!” Mivel a rendező szerint nagyon is illett a moziba a felszólítás, meghagyta. Jól tette, hiszen később az Amerikai Filmintézet a filmtörténet ötödik legmeghatározóbb frázisának ítélte a mondatot.

Furfangos makett

A forgatókönyvet a film forgatásának megkezdéséig szinte minden nap átírták. Nem meglepő, hogy a szereplőket végig kétségek gyötörték. A mozit szinte teljes egészében műteremben forgatták, a fináléban látható repülőgép a valóságban egy kartonpapírból készített méretarányos makett volt. A jelenet este játszódott, akkoriban viszont biztonsági okokból nem lehetett sötétedés után a repülőtereken forgatni. A saját készítésű gép mellett alacsony termetű emberek statisztáltak, így lett tökéletesen valósághű a makett.

Szabados magyar fordításban

Az 1966-ban magyar szinkronnal bemutatott változat szövege sok ponton eltért az eredetitől, többek között azért, hogy az akkori rendszer számára meglehetősen kényes politikai kérdések ne kerüljenek terítékre. A nyugati szövetségeseket népszerűsítő részek például teljesen kimaradtak, ezen kívül a film végi ikonikus mondatot is másképp tálalták a magyar nézőknek: „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete” helyett a „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én” frázissal zárult a mozi. Nagy Vilma fordítása sok kivetnivalót hagyott maga után, de mondhatjuk akár azt is, hogy a film magyarosítva került a néző elé. Valószínűleg a hatvanas évek közepén nem volt jobb megoldás ennél.

Az Oscar-díjasok között

A felvételt 1942. november 26-án mutatták be, a mozik viszont csak 1943. január végétől kezdték el játszani a filmet. Az érdeklődést nagyban befolyásolta, hogy a Hitler-ellenes koalíció vezetői éppen januárban szerveztek találkozót Casablancára. Így a romantikus történet egy kicsivel később kezdte meg hódító útját: három Oscart is kapott az akkori gálán.

Folytassuk?

Rögtön a premier után felvetődött a Casablanca folytatásának gondolata, amely a Brazzaville címet kapta, méghozzá azért, mert a történet végén Renault kapitány megemlíti, hogy ebbe a városba fog repülni. A magyar fordításban ez viszont nem szerepelt. A film viszont sem akkor, sem azóta nem készült el. Habár többen tettek kísérletet egy új feldolgozás elkészítésére, eddig minden stúdió elutasította az ötletet arra hivatkozva, hogy a Casablanca érinthetetlen.

Megmásíthatatlan művészi érték

Számos kritikus minden idők legjobb filmjei között tartja számon a Casablancát, amelyben egyszerre kap hangsúlyos szerepet a szerelem és a politika. Egy érdekes elgondolásnak köszönhetően az alkotást 1984-ben „kiszínezték”. Ebben a formában mintegy három millió néző látta, a szakértők viszont úgy gondolták, a film művészi értékét teljesen megváltoztatta a színes verzió, így visszatértek az eredeti fekete-fehér változat vetítésére.

 

Szöveg: L. J.

Képek: Pinterest

Forrás: Nők Lapja archívum