A madáreleségek gondos kiválasztása
Az ivó- és fürdővíz biztosítása mellett többféle eledellel is kedveskedhettek az apró teremtményeknek.
Olajos magvak: Keverjetek össze magas olajtartalmú fekete napraforgót – semmiképpen sem olajos vagy pirított verziót – kölessel! Kiegészítésként a natúr, tehát nem sózott, nem pörkölt dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió és pisztácia is nagyszerű madáreleség lehet.
Állati zsiradékok: Kacsa-, liba- és sertésháj, zsírszalonna, faggyú, főzéssel sótlanított étkezési szalonna, faggyú és mag keverékéből álló cinkegolyó, ezek hiányában pedig lágy sajt vagy vajkocka a legideálisabb eledel a madarak számára.
Alma: Egészben vagy szeletekre vágva érdemes felszúrni a fák és bokrok ágvégeire, de a talajra is szórható. Ez a megoldás többek között a cinegék és a rigók túlélését is segíti.
Egyebek: Főtt rizs, főtt tészta, sőt levesben főtt zöldségek is adhatók a madaraknak, amiket leginkább a rigók és a rovarevők kedvelnek.
Tiltólista: Sose adjatok nekik kenyeret, morzsát, egyéb péksüteményeket, popcornt vagy chipset, mert a több hétig etetőben maradó ételek erjedésnek indulhatnak, ez pedig könnyen gyomor- és bélgyulladást okozhat.
A legfontosabb a folyamatosság
Ha elkezditek a madarak etetését, ne hagyjátok abba pár hét elteltével! A kis énekesek hamar megszokják és számítanak a kialakított etetőhelyek kínálatára, olyannyira, hogy akár évről évre is képesek ugyanoda visszatérni az ellátmány reményében. Éppen ezért fontos, hogy folyamatosan biztosítsátok számukra az ételforrást, ami a kistestű példányok esetében a mínusz tíz fokos éjszakákon egyértelműen a túlélést jelenti.
Tipp: Ha nincs módotok tovább etetni őket, akkor szánjatok néhány napot az átállásra! Az élelem mennyiségének csökkentésével, mintegy jelzésszerűen adhatjátok a madaruk tudtára, hogy máshol kell a jövőben keresgélniük. Ezt azonban lehetőség szerint ne a legnagyobb téli hidegben tegyétek.
Milyen típusú legyen az etető?
Sokféle megvásárolható típus létezik, de azt is érdemes szem előtt tartani, hogy bizonyos madárfajták, például a rigó, a vörösbegy, a magevők jobban szeretnek a talajról táplálkozni. Vannak, akik viszont kifejezetten a talajszint felett és az ágak között keresik az élelmet. Emiatt érdemes több szintben gondolkozni.
Talajetető: A levelektől megtisztított talajra bátran ki lehet szórni a magokat. Havazás idején viszont érdemes lehet ún. féltetőt építeni ágakból, fóliából vagy nádszövetből.
Tálcás etető: Egy egyszerű tálka vagy műanyag cserépalátét is kiváló lehet erre a célra, viszont egy 2-3 milliméteres lyukat fúrjatok az aljukra, hogy ezen keresztül kifolyhasson az esővíz és a hólé.
Dúcetető: ebben a rögzített etetőben egy nagyobb méretű magtartó is elfér, ezért olyan helyekre érdemes kitenni, ahol ritkábban fordulnak meg az emberek.
Függő etető: Számos formája lehet a felfüggeszthető etetőknek is, a fa házikótól a kókuszdió héján át bármilyen formájú alkalmatosság megteszi.
Ablakra és párkányra helyezhető etető: A társasházak lakóinak ajánlott ez a megoldás, de a kertes házban lakók is alkalmazhatják.
Etetőkert: A hagyományos etetőket kevésbé preferáló madarak (harkály, küllő, fakusz, csuszka, ökörszem) számára javasolt egy, az ő életmódjukat szem előtt tartó kertet kialakítani, ahová akár napi szinten is visszatérhetnek.
Takarítani is kell!
Leginkább gyakorlati szempontból fontos tisztán tartani a madáretetőket, vagyis hetente többször is illik fel- illetve kisöpörni őket. Erre azért van szükség, mert azokban az etetőkben, amiket sok madár látogat, egyszerre több kilónyi mag héja is felhalmozódhat, ezek pedig gyakran úgy tűnhetnek, mint a fogyasztásra alkalmas táplálékmagvak. A lényeg, hogy legyetek figyelmesek!
Szöveg: Légrádi Júlia
Nyitókép: Thinkstock
Forrás: mme.hu
