Majd ha annyi idős leszel, mint én, megérted. Nincs elég tapasztalatod ebben. Várjunk még pár évet, talán akkor. Hány éves is vagy? Nem vagy te túl fiatal ehhez? Ennyi idősen még nem tudhatod. Még sok mindent át kell élned, hogy lásd a teljes képet. Ha idősebb lennél…
Ismerős mondatok? Szerintem sokan hallottuk már életünkben, függetlenül attól, hány évesek vagyunk. Nekem például egyszerre borsódzik tőlük a hátam és mosolygok rajtuk kicsit ironikusan, ugyanis azt vallom, nem az életkor a lényeg, ha rátermettségről, hozzáértésről, viselkedésről vagy éppen tapasztalatról van szó. Lehet valaki huszonévesen is érett gondolkodású, és egy nyugdíjas is viselkedhet úgy, mint egy dacos kisgyerek. Az idősebbek között van, aki anno csak nyolc általánost végzett, mégis reálisabban gondolkodik, mint egy többdiplomás másik. Egy nagyobb kamasz – attól még, hogy nincs gyereke – lehet, hogy több tapasztalattal bír, mint egy kismama: előfordulhat, hogy neki kellett felnevelnie a testvérét. Mint ahogy a nyugdíjas is olvashat Harry Pottert, a fiatal felnőtt pedig Descartes-ot. És sajnos egy fiatalabb is megtapasztalhatja, milyen a krónikus betegség, és akad olyan idős ember, aki az orvosokat csak hírből ismeri.
A 34. évemet taposom, bár a mai napig van, hogy 18-nak néznek (köszönöm genetika!), és sokszor jobban kijövök a nálam idősebbekkel, mint a kortársaimmal. Talán ezért is hallottam többször a fenti mondatokat. Pedig nem egy olyan ismerősöm akad, aki egyébként nyitott a dolgokra. Ennek ellenére mégis elhangoznak a részükről ilyen kijelentések. Az utóbbi időben ráadásul megfigyeltem, hogy én is elkezdtem élni ezekkel a frázisokkal…
Vajon az elkeseredés beszél belőlünk? Netán irigység? Miért gondoljuk olykor, hogy a fiatalabbak rosszabbak, kevesebbek nálunk? (Biztos, hogy így gondoljuk legbelül?) Mert ezek a mondatok így is értelmezhetőek.
Nem vitatom, hogy megvannak ennek a társadalmunkban mélyebben gyökerező okai, annak viszont szívből örülnék, ha minél többen megadnánk a tiszteletet nemcsak a nálunk idősebbeknek, de a fiatalabbaknak is, és nem kizárólag a külcsín alapján ítélnénk. Az élet velejárója a fiatalság és az öregedés is. Így vagy úgy, de ezt el kéne fogadnunk – teljesen mindegy, hány évesek vagyunk.
Sors Rita
Nyitóillusztráció: Thinkstock
