Ősidők óta beszélnek „fehér”-, illetve „fekete” mágiáról, noha a valóság az, hogy maga a mágia semleges – csak használója szándéka teheti jóvá vagy gonosszá. De vajon hol végződik a jóindulatú, és hol kezdődik az ártó mágia? És ami napjainkban is sokakat izgat: lehetséges-e fekete mágiával ártani valakinek? Magyar Diána írása.

Egy találó hasonlat szerint a mágia olyan, mint a kés: kenyeret vágni, de gyilkolni is lehet vele, ám a jó- vagy rosszindulat nem benne, hanem annak a lelkében lakozik, aki a kezében tartja. Hasonlóképpen a mágia is egy erkölcsileg teljesen semleges erő. Nem jó, nem rossz, sőt, valójában „semmilyen” – csakis használója szándékától függően válik valamilyenné. Ettől függetlenül azonban mégiscsak van jogosultsága a fehér és fekete mágia közti különbségtételnek. Így a kérdésre, létezik-e fehér, illetve fekete mágia, bizonyos értelemben nem, bizonyos értelemben viszont igen a válasz. Nem létezik, mivel mágia csak egyféle van; mégis létezik, mert a mágia nemcsak úgy öncélúan „lebeg a levegőben”, hanem emberek használják, akiknek személyisége, lelkülete, érzelmei és szándékai különbözők. Így a mágia jósága, semlegessége vagy rosszasága attól függ, hogy ki, mikor, miért és mire alkalmazza.

Magia alba, legitima et divina – fehér, törvényes és isteni

A mágia erkölcsileg legpozitívabb formája a fehér mágia, amelyet az ókori görögök theurgiának hívtak. Ez eredetileg olyan műveletet jelentett, amelyet angyalok vagy üdvözült lelkek segítségével hajtanak végre, de később már minden jószándékú varázslatot így hívtak – az eltávozottak lelkének  fénybe vezetésétől a gyógyításig.

A keresztény alkímia szerint pedig a világ legnagyobb theurgistája, azaz fehér mágusa Jézus volt, aki kereszthalálával valójában egy kozmikus léptékű varázslatot hajtott végre, megmentve az emberiséget a bűnök karmikus következményeitől.

Egy másik alap a fehér és fekete mágia elkülönítésére az, hogy míg a fehérben a mágus kéri a felsőbb erőket a közbenjárásra, addig a sötét varázslók parancsolnak.

A harmadik szempont, hogy míg a fehér mágiában csakis fénytermészetű erőkkel és lényekkel veszi fel a kapcsolatot a mágus, addig a feketében olyan entitásokkal lép kontaktusba, akik a sötét dimenziók valamelyikében élnek. A fehér mágia első számú alaptörvénye: mindig a szeretet jegyében, szeretetteljes lélekkel hajtsuk végre a varázslatot! Továbbá a mágiával segítsünk másoknak, de az a minimum, hogy ne ártsunk senkinek! Utóbbi, a nem ártás nemcsak a testi-lelki sérelem okozását tiltja, de azt is jelenti, hogy ne sértsük meg egy másik ember szabad akaratát, ne kényszerítsünk varázserővel senkit semmire!

Nagyon fontos továbbá, hogy a mágikus műveletet mindig Isten, a felsőbb erők és az univerzum iránti tisztelettel vigyük véghez. Csakis ezeket az elveket betartva tartozik varázslatunk a magia alba, magia legitima, sőt, magia divina, magyarul a fehér, törvényes (engedélyezett), illetve „isteni” mágia körébe. A magia divina a fehér mágia legmagasabb rendű formája.

Ma angyalmágiának hívnánk: lényege, hogy a varázslatok során a szellemi világok fénytermészetű létformáival lépünk kapcsolatba. Az egyiptomi kopt mágiában példa rá az ABRASZAX mantra, mellyel a mágus egyszerre szólíthatta meg az összes angyalt. Hogy miként? Úgy, hogy az ABRASZEX betűi a kopt számmisztika értelmében 365-öt adnak ki, ami az ókoriak szerint a mennyország világ „hívójele”: ennyi angyal kormányozza ugyanis Isten nevében a világot.

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/06. lapszámában olvashatjátok el, ami november 14-től kapható az újságárusoknál!

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock