Éljen! Nem mondom biztosra, hogy ugyanúgy fogok pogózni a májusi koncertjükön, mint anno 2006-ban elsőéves főiskolásként, de mindenképpen elképesztő nagy dolognak tartom, hogy a régi felállásban újra színpadra áll az 1979-ben alakult supergroup. A csupa klasszisokból álló csapat hároméves fennállása alatt két albumot és két kislemezt is készített.

1980-ban debütált a Tinédzser dal, amit 2006-ban, meg nem értett, lázadó és dacos tiniként a vizsgaidőszak után lélekemelő élmény volt egymás arcába ordítani a Dunai Vasmű szomszédságában lévő főiskolás törzshelyünkön. Ha valakinek nem rémlik a sláger, itt van emlékeztetőül (ezt csak maximális hangerőn lehet hallgatni):

A P Mobil, a RevolveR, a Kispál és a Borz, a Kiscsillag, a Republic slágerek mellett a Dinamit számai is ugyanazt jelentették nekünk akkoriban. Amiket még akkor, szinte gyerekfejjel nem tudtunk megfogalmazni, azokat a dolgokat kimondták helyettünk ezek a zenék. Ilyen volt az Engem ne sajnáljatok vagy a Senki se szóljon hozzám is:

Minden fiatalnak van (legalább egy) olyan korszak az életében, amikor hanyagul hátat fordít mindennek (legalábbis látszólag), hogy éljen, hogy barátokat szerezzen, hogy tartozzon valahová. Én a Dunaújvárosban töltött főiskolai évek alatt szereztem a legtöbb barátot, akikkel sok mindenen keresztülmentünk. Mára a találkozásaink ritkultak, de tudom, hogy ha felcsendül egy ilyen örökzöld (és májusban fel fog), akkor mindannyian ugyanarra fogunk gondolni: ezek a zenék a szabadságot, a legyőzhetetlenséget és a fáradhatatlanságot jelentették nekünk, és azt hiszem, nem csak mi voltunk ezzel így.

Májusban találkozunk, Dinamit!

Szöveg: Dakos Edit
Fotó: Pinterest