Nehéz elképzelni, pedig szavahihető tanú van rá: 1945. április elején, amikor az oroszok csak néhány kilométerre voltak Hitler bunkerétől, és már a vak is láthatta a Harmadik Birodalom katasztrofális végét, a náci vezér még mindig hitt a csodában. Esténként felolvastatott magának a Nagy Frigyes története című munkából, amely arról szól, hogyan fordult meg a történelem szekere, amikor az orosz cárnő váratlan halálával a már biztos vesztes porosz király mégis győztesen került ki a hétéves háborúból. A Führer – ekkor már kész fizikai roncs – könnyes szemmel hallgatta a felolvasást, és elővett két horoszkópot. Az egyik saját magáé volt: 1933. január 30-án készült, amikor hatalomra került, a másik a Birodalom jövőjéről szólt. Mindkettő fényes végső győzelmet ígért… A zsarnokok uralma azonban – bármit jósoljanak is nekik hamis prófétáik – előbb-utóbb mindig véget ér.

A császár és a kisasszony

Az 1772-ben született kisasszonyt MarieAnne Adelaide Lenormandnak hívták, és a zárdából kikerülő lány a francia forradalom előtt egyre elegánsabb vendégeknek jósolt: kártyavetésben éppen olyan otthonos volt, mint abban, hogy kávézaccból vagy hamuból, esetleg tojáshéjból olvasson, de a tenyérjóslásban is járatos volt. Állítólag előre látta a királyi pár kivégzését is, ezért Marie Antoinette kitiltotta az udvarából. A forradalom győzelme persze a kisasszonyt sem kímélte. Amikor megjelentek nála a fogdmegek, közölte velük: „látogatásukat” már kártyái is előre jelezték. A börtönben egy korzikai asszony, bizonyos Joséphine de Beauharna is lett a cellatársa, akinek tábornok férjét a terror már kivégeztette. A babonás nőt Lenormand kisasszony azzal vigasztalta meg, hogy megjósolta: több lesz királynőnél, és ha csak egy kis tüzértisztecske is a kérője, érdemes majd igent mondania. Két év múlva Joséphine a „kis tüzértiszt”, Napóleon, a jövendő császár felesége lett, akinek csillaga gyorsan emelkedett. Vele együtt Lenormand kisasszonyé is. Igaz, Napóleon kegyét hamar elvesztette: 1809ben megjósolta a császár bukását, és az felelősségre vonta – akkor a császár az osztrák királylányért már menesztette Joséphine-t is, aki megvédhette volna jövendőmondóját a bukástól. Ám a jós kisasszony száműzetésében – sok vesztenivalója ekkor már nem volt! – merész lépésre szánta el magát: fennen hangoztatta, hogy a Napóleont ellenségei együttes erővel alaposan elagyabugyálják (Waterloo?), és a császár idegen földön hal majd meg (Szent Ilona szigete).

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/2. számában találhatjátok.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock