Az angyalmágia (a középkori alkimistáknál: magia angelica) a fehér mágián belül a kommunikatív mágiaágak közé tartozik. Alapvető célkitűzése ugyanis nem más, mint kapcsolatfelvétel a fényvilágnak, mennyországnak hívott szellemi dimenzió legnagyobb hatalmú lényeivel, az angyalokkal. (Isten, illetve a Szentháromság tagjai nem hívhatók lényeknek a szó valódi értelmében.) Az angyalokkal való kommunikáció a halandó fél oldaláról általában kérés, kérdés, de mindenképp valamilyen információ nyerése ezektől az emberi ésszel felfoghatatlan bölcsességű létformáktól.

Az ősi ezoterikus tanok szerint az angyalok – Isten „gondolatai” – ugyanazokat a rezgéseket, energiaminőségeket képviselik, mint amelyek a világban lévő dolgokat alkotják: égitesteket, növényeket, állatokat, embereket, ásványokat, számokat, hangokat, színeket, időjárási jelenségeket, elemeket, a hét napjait stb. – azaz mindent. Így viszont anyagi univerzumunkban minden dolog egy vagy több konkrét angyallal áll „rokonsági” kapcsolatban.

Őrtornyok és angyalvárosok

Ez az analógiatörvény képezi az egész angyalmágia alapját. A régi varázskönyvekben ezért külön segítették a mágust, megmutatva, hogy egy konkrét angyal uralma alá mi tartozik itt a Földön, azaz energiaminőségével melyik jelenség, dolog, növény, állat vagy bármi analóg a mi világunkban. A 16. századi John Dee-nek, I. Erzsébet angol királynő udvari mágusának és társának, Edward Kelley-nek állításuk szerint maga Énókh, a vízözön előtt élt őspátriárka diktálta le az „egyedül valóságos” angyalmágia-táblázatot. Eszerint a „bölcsesség városának” 49 kapuja van, ebből halandó ember 48-at nyithat meg mágiával.

4 ilyen város, más néven őrtorony létezik – ezek valójában szellemi dimenziók. Mindegyiknek 12 kapuja van, ezek 12 angyalvárosba vezetnek, amelyek azonosak lehetnek a párhuzamos valóságokkal, amelyeket a fizikusok mostanában kezdenek felfedezni.

Az énókhi angyalmágia táblázata a kulcsokat mutatja be az egyes kapukhoz, melyekkel az az adott angyalok meghívhatók. E kulcsok (hívójelek) általában bonyolult ábrák, egyfajta mandalák.

Mivel a középkori angyalmágia táblázatai mai ésszel már alig felfoghatók, reménytelen vállalkozás volna itt akár a legegyszerűbbet is bemutatni közülük. Ehelyett az angyalmágia alaprítusát szeretnénk bemutatni, amelynek segítségével a kezdő gyakorló is felveheti a kapcsolatot e nagy erejű, végtelen jóságú fénylényekkel.

Nos, először is angyalmágiát angyaloltárnál illik végezni. A műveletek enélkül is elvégezhetők, de egy erős oltár nagyban növeli a hatékonyságot. Az oltár feladata: elkülöníteni a művelet végrehajtására szolgáló szakrális teret a profán külvilágtól, ezáltal kijelölni a térrészt, ahol anyagi világunkból kaput nyitunk a szellemi dimenzióba. Az angyallal való telepatikus kommunikáció ezen a „nyíláson” át fog zajlani. Mivel a négy arkangyal a négy elemmel áll analógiás kapcsolatban, a legjobb, ha oltárunkon mindegyik elemet egy-egy jelképes tárgy képviseli.

Például a tüzet egy égő mécses, a levegőt egy madártoll, a vizet egy tálka víz, a földet egy kavics – de az elemeknek megfelelő színeket vagy drágaköveket is használhatjuk. A tűz-elem helye az oltár déli része, a levegőé a kelet, a vízé a nyugat, a föld-szimbólumunkat pedig északra tegyük!

…

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/06. lapszámában olvashatjátok el. A magazint november 14-től keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock