„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
A szégyen két arca
Szégyellem magam, mert eddig nem sokat töprengtem azon, hogy a szégyennek milyen sorsformáló ereje van, s mennyire meghatározhatja jellemünk, s ezen keresztül egész életutunk alakulását. Most, hogy elolvastam Vass Virág remek összeállítását (14. oldaltól) a szégyenkultúráról, amibe a 21. század taszított bennünket a maga rafinált internetes csapdáival, brutálisan indiszkrét bulvárpiacaival, rádöbbenek sebezhetőségünk mértékére és arra, hogy bizony nem túlzás, amikor a pszichoanalitikusok a szégyent a lélek mocsárvidékének nevezik. Persze tegyük hozzá rögtön, szégyenből is többféle létezik: van „jó szégyen”, ami nevel, tanít, s ami nélkül nincsenek mély érzések, nem lenne szerelem, szeretet, összetartozás, kreativitás, s van mérgező szégyen, mely rombolja az egyéniséget és megbénít. Nagy kérdés, hogy hol a határvonal, mikor kell erősnek, következetesnek lennünk ahhoz, hogy megőrizzük egyéniségünket, önbecsülésünket, alkotóerőnket, anélkül, hogy maradandó lelki sérüléseket szenvednénk. Sok hasznos tanácsot kapunk ehhez a lapunkban megszólaló szakembertől is.
De okulhatunk azokból a művészsorsokból és vallomásokból is, melyeket nem az előzetes szerkesztői megfontolás, hanem spontán módon maga az élet „szerkesztett” mostani lapszámunkba. Nyilatkozik például a fiatal színész arról, hogy pályája elején mekkora lelki gyötrelmet jelentett számára környezete elutasító reagálása a nála huszonkét évvel idősebb, ismert dívával való kapcsolatára. Tehát itt vagyunk megint a „szégyennél”, annak is alighanem a rosszabbik, a bénító fajtájánál. És egyben választ kapunk arra is, hogyan lehet ezen őszinte, mély érzésekkel és elköteleződéssel felülemelkedni.
S mintha csak külön megrendelésre érkezett volna (nem úgy jött!) Nyáry Krisztián írása egy több mint száz évvel ezelőtti, híres díva-szerelemről, mely hatalmas vihart kavart a korabeli sajtóban. A 83 éves Prielle Kornélia művésznő egy 34 éves férfiúval kötött szerelmi házasságot, a nyilvánosság kellő megbotránkozásától, de végül is belenyugvásától kísérve. Akárhogy is számoljuk, ez bizony nem potom huszonkét éves korkülönbség. És még mi beszélünk modern életfelfogásról?
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó: Archív, Thinkstock
