A vándorcirkusztól a Műszinkörig

Az iskolát hamar otthagyta, majd egy vándorcirkuszhoz csapódott azzal a céllal, hogy artista legyen. Édesanyja nem nézte ezt jó szemmel, de fia nem hallgatott rá, légtornász lett belőle. Egy vecsési próbán azonban baleset érte: kötelek nélkül volt a magasban és leesett. Csoda, hogy túlélte az esetet. Ezután egy magántanodába jelentkezett színésznek. Jó pár évvel később kezdett el a városligeti Műszinkörben dolgozni, ahol meglehetősen nehéz években volt része. Egyetlen öröme a színfalak mögött található zongora volt, amelyen az előadások után játszott. Egy napon az igazgató felfedezte tehetségét és műsorra tűzte az autodidakta zenész és szerző műsorát. Seress egyre ismertebbé vált az ottani körökben, de mindvégig névtelen maradt. Mivel akkoriban nem volt lehetőség hanglemezeken rögzíteni és a rádióba való bejutás is külön kiváltság volt, híre csupán az esteken részt vevő közönség körében terjedt el.

A kezdeti sikerek

A legelső, országosan ismertté vált dala a Még egy éjszaka… című 1925-ös szerzemény, amellyel végre sikerült megismertetnie nevét. Ez többek között annak is volt köszönhető, hogy kezdett újra legálissá válni a lemezkészítés. Érdekes, hogy a siker ellenére egy másik dal lett a pestiek kedvence: a Ki volt az az asszony, akinek a szíve című. Seress ekkoriban hagyta ott a színházat és zongoristaként kezdett el dolgozni a fővárosi vendéglátóhelyeken. Egy ilyen egységben ismerte meg Nádor Józsefet, aki azonnal a szárnyai alá vette őt, majd beajánlotta egy Dohány utcai vendéglőbe. Végre rendes fizetést kapott, sőt lakást vásárolt Pesten.

A termékeny szerző

1923 és 1933 között alkotói munkássága csúcsán járt. Több tucat dalszöveget írt másoknak, de saját szerzeményei is szépen gyarapodtak. 1933-ban operettet írt Szerelem az egész vonalon címmel. A mű különlegessége, hogy a zenét és a librettót is maga szerezte. A darab végül nem került színpadra, azzal a kifogással, hogy csak ismert operettírók művei mutatkozhatnak meg a színpadon. Mindezek ellenére kollégáitól nagyszerű kritikákat kapott munkájára. Nem volt viszont könnyű dolga Seressnek, hiszen sem a szakma, sem a közönség nem ismerte el igazán, amely kudarc megviselte őt. Témái mindig is a reménytelen szerelem, az érzelmesség, a vágyott, ugyanakkor elérhetetlen boldogság, valamint a borongós és szomorú hangulatok voltak, amivel végül sikerült megérintenie a közönséget.

Szomorú vasárnap

Jávor László Szomorú vasárnap-jának megzenésítésének lehetősége a gazdasági válság idején jött. A munkanélküliség, a pénz elértéktelenedése, a munkahelyek megszűnése rányomta bélyegét a korra. Ez Seressre is hatott, témái még borúsabbak és elkeseredettebbek lettek, de talán éppen ez játszott közre máig legismertebb szerzeményének megírásában. A dal rögös utat járt be és idő kellett ahhoz is, hogy nyilvánosságra hozzák, majd műsorra tűzzék. Ez megviselte a szerzőt, főleg, hogy a nótát „gyilkos slágerként” kezdték emlegetni. Ennek az lehetett az oka, hogy akkoriban állítólag több haláleset helyszínén is megtalálták a szerzemény kottáját.

„Az öngyilkosok költője lettem? Rettenetesen levert, hogy ez lett a dal sorsa. Ezen az áron nem kell a siker! Idegességemben és a támadó cikkek hatására alatt lassan elhittem, hogy én vagyok a gyilkos” – mondta Jávor László az dal negatív hírének terjedése kapcsán.

A nemzetközi sajtó is elkezdett cikkezni a dologról, sőt „öngyilkos himnuszként” emlegették a dalt. A New York Times azt írta, hogy tömegek ugranak a Dunába a nóta hatására. Eközben hazánkban nem volt hallható a dal. Úgy tudni, hogy amikor egy francia úr Pesten ezt kérte egy zongoristától, nem tudták teljesíteni a kérést. Amikor végre meghallgathatta a férfi a szerzeményt, eldöntötte, hogy a párizsi Olimpia színpadára viszi. A bemutató után Seress szerte a világon ismertté vált, miközben itthon még mindig nem tartotta őt sokra a szakma.

A háború viszontagságai

A második világháború aztán változásokat hozott, származása miatt többször megverték és egyre ritkábban kérték fel fellépésekre. Munkanélkülivé vált, majd megkapta behívóját is. A front helyett árkokat ásott, édesanyját deportálták, őt érdekes módon végül minden megpróbáltatás ellenére a hírneve mentette meg. Egy tiszt felismerte őt, mert korábban látta amint a Szomorú vasárnapot játssza…

Elfeledett művész

A háború után szinte napról napra élt, dalai feketelistára kerültek. 1956-ban szó esett arról, hogy elhagyja az országot, végül mégis maradt. A rádió és a televízió elterjedése még jobban megnehezítette a leginkább éttermekben fellépő művész sorsát, a rock and roll, Elvis Presley és a Beatles betörése pedig szinte el is feledtették az emberekkel Seresst és dalait. Ő azonban tovább játszott, zongoráján, saját magának. 1968-ban, 78 évesen öngyilkosságot kísérelt meg, ennek sikertelensége után végül a kórházban vetett véget életének.

Szöveg: L. J.

Nyitókép: Archív