Rosszul indult az évem – orvosoknál töltöttem január első napjait. A betegség alattomos módon, váratlanul tepert le, egyetlen haszna, hogy volt időm az elmaradt olvasnivalókra. Ki gondolná, hogy a legizgalmasabb böngésznivalót, amibe belebotlottam, a Központi Statisztikai Hivatal tette közzé a magyarországi foglalkozások presztíséről? A respektált szakmákról szóló kutatás különben egy 2016-os, úgynevezett mikrocenzus, azaz népesség- összeírás egyik kiegészítő vizsgálatának most publikált eredménye, és sok újdonsággal szolgál. A 173 foglalkozást tartalmazó listából egyértelműen kiderül: nem feltétlenül azok a szakmák tartoznak a legjobban fizetettek közé, amelyeket társadalmi hasznosságuk alapján a közvélemény a legtöbbre tart. A társadalmi hasznosság szerint ugyanis az emberek manapság az első négy helyre a sebészeket, háziorvosokat, gyermekorvosokat és mentősöket teszik, az első tízben ott találjuk a gyógyszerészeket és bőrgyógyászokat is. A lista élén álló doktorok társadalmi megbecsültsége magasabb, mint a bíróké vagy a mérnököké, nem beszélve az újságírókról, akik mára a rendszerváltás előtti 8. helyről a 75. helyre csúsztak vissza. A statisztikai adatok mögött – úgy vélem – személyes tapasztalatok sokasága halmozódott fel. Szidjuk, alighanem joggal az egészségügyet úgy általában, de tisztában vagyunk azzal is: égető szükségünk van azokra a szakmájukat szerető szakemberekre, akik mostoha feltételek között is becsülettel és emberségesen igyekeznek helyt állni. Néha mintha nem is nagy dolgokról lenne szó: egy kedves mosolyról a nővérkétől, egy biztató pillantásról a háziorvostól, vigasztaló szavakról a gyermekgyógyásztól – ilyenkor enyhülhet valamicskét a rendelőben töltött idegőrlő órák, a várólisták hossza vagy a hiányzó vécépapír miatt érzett jogos bosszúság. Friss, személyes tapasztalat mondatja velem: az egészségügyi dolgozók többsége – hálapénz nélkül is – így, tisztességgel és nagy empátiával végzi a munkáját. Hogy akadnak kivételek…? Fásult orvosok, ideges nővérek, goromba mentősök…? Természetesen. Mint minden szakmában, az egészségügyben is az emberi tényező ezerféle képet mutat.
A kutatók azonban az adott szakma társadalmi hasznosságán kívül az elérhető jövedelmet és a pálya „divatosságát” is mérték. A legmagasabb keresetet biztosító szakmák körébe az egészségügyi foglalkozások közül egyedül a plasztikai sebészet került, azaz a plasztikai sebészet ma Magyarországon a legdivatosabb, az „álomszakmák” egyike.
És hiába minden tiszteletünk a háziorvosoké, mentősöké és ápolóké, a statisztikák szerint még sem választanánk magunknak vagy gyermekeinknek a felsorolt foglalkozásokat. Jelenleg ugyanis túl nagy a távolság a társadalmi hasznosság gondolata és az e foglalkozásokkal elérhető keresetek, az álmok és a realitás között. És ez baj, nagy baj, amit azonban – tapasztaljuk – nem könnyű egyik napról a másikra azonnal orvosolni.
Balázs-Piri Krisztina
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/03. lapszámában jelent meg.
