Reggeli a szabadban (1863)

Manet egyik leghíresebb képe a Reggeli a szabadban című alkotás, amely a művészek körében elismerést, a kritikusok oldaláról viszont megbotránkozást váltott ki. Egy erdei tisztást látunk, valamint két férfit és két nőt, akik társalognak, piknikeznek. A kép érdekessége, hogy az előtérben ülő hölgy teljesen meztelen. Merész témaválasztás volt ez Manet részéről akkoriban, olyannyira, hogy a párizsi Salon vissza is utasította a kép kiállítását, csupán egy napra engedélyezték a festmény megjelenését. Minden kritika és ellenvetés ellenére, ma az egyik legismertebb Manet-alkotás az 1863-as festmény.

Olympia (1863)

Ez a festmény több szempontból is újítás volt Manet munkásságát tekintve. A korábbi sötét színek helyett a világosság és az erős kontrasztok kerülnek előtérbe. A modell Victorine Meurent, aki az előző festmény főszereplője is. A kép egy kurtizánt ábrázol, szintén meztelenül, néger szolgálója épp egy hatalmas virágcsokrot ad át neki. A mű ismételten felháborította a kritikusokat és ezúttal a közönség is vonakodott. Előbbiek szakmailag, utóbbiak erkölcsileg kifogásolták az alkotást. Mindezek ellenére az Olympia fontos mérföldköve lett Manet művészetének.

A fuvolás fiú (1866)

A képet Manet egyik spanyol útja után festette. A művészt nagyon érdekelte a spanyol festészet, különösen rajongott Diego Velázquez művészetéért, ami teljesen megmagyarázza a témaválasztását. Az alkotás modellje a császárőrség egyik apródja. Első ránézésre színvilágában jelentősen különbözik a korábbi művektől, sőt, abban is, hogy ezúttal egyetlen alakot festett meg olyan éles hátérrel, hogy az egész alkotás úgy hat, akárcsak egy fénykép. Az ifjú élénk árnyalatú nadrágja, a sárga, valamint aranyló kontrasztok és a fehér szín tökéletes egyensúlyt teremtenek a szemlélő számára. A párizsi Salon azonban ezt a képet is visszautasította, mégis Manet korai művészetének egyik legelismertebb darabja lett az 1866-os alkotás.

Az erkély (1868)

Nagyon termékeny év volt 1868 és 1869 Manet számára, számos fontos mű, köztük Az erkély is ekkor született. A kép egy férfit és két nőt ábrázol és szintén erős kontrasztokat jelenít meg. A fekete és fehér színek, a kék nyakkendő és a zöld korlát, valamint a redőny teszik még erősebbé a karaktereket. Különös, hogy mindhárom figura tekintete más irányba mered, láthatóan nincs közöttük kontaktus és mondanivalójuk sincs egymás számára.

Émile Zola portréja (1868)

Émile Zola kiállt Manet művészete mellett, nagyra becsülte őt, sőt maga is rajongott a spanyol művészetekért. A férfi két cikkeket írt a festőről és úgy gondolta a Louvre-ban lenne a helye a Manet alkotásainak. A fenti portré, a megjelenések után köszönetképpen készült. Érdekesség, hogy Manet a saját stúdiójában festette meg az írót, de igyekezett úgy kialakítani a környezetet, hogy az Zola személyiségét és egyben foglalkozását is tükrözze. A festmény nemcsak Manet munkásságának lett fontos darabja, de kettejük barátságának kezdetét is jelentette.

Reggeli a műteremben (1868-69)

Különös hangulatú kép a Reggeli a műteremben, amelynek középpontjában egy szalmakalapos fiú áll. A festmény több részre is bontható, hiszen az előtérben a fiatalemberre, a háttérben pedig a női, valamint a kalapos férfialakra kerül a fókusz. A fiú figurája pedig jól érzékelhetően jobb és bal oldalra is tagolja a képet. Az alkotás főszereplője Léon Leenhoff, akit családi kötelék fűzött Manethoz. Hofman szerint, aki egy 84 oldalas elemzést készített a műről, a képen egyszerre van jelen a csendélet, a csoportkép és az életkép, valószínűleg éppen ezért teremt ilyen különleges hangulatot a mű.

A télikertben (1879)

Manet két alakot jelenít meg ezen a festményen, Jules Guillemet és felesége portréját. A színek nagyon kellemesek, a fekete zakó és a halvány rózsaszín virágok pedig nagyszerű kontrasztot teremtenek. A nő csinos és tekintélyes, egyenesen tartásban ül és szinte az egész képet uralja személye. A télikertben szintén jelentős Manet művészetében, amely – témája ellenére – mintegy csendélet tárul elénk.

A Folies-Bergère bárja (1881-82)

Egyik legkésőbbi képe ez Manetnak, sokak szerint festészetének kiteljesedése a mű, amelyet a halála előtti évben festett. Rengeteg vizuális és gondolati inger hat ránk a mű nézése közben, a művész képi ábrázolásának megannyi sajátosságát figyelhetjük meg tanulmányozása közben. Az előtérben a márvány bárpult kelt figyelmet, tele üvegekkel, gyümölccsel és virággal, akárcsak egy csendélet. A kép főszereplője a bárkisasszony, aki teljesen szemben, nagyjából csípőmagasságig látható. Sötétkék bársonyruhája hangsúlyos, mély dekoltázsában virágok, amelyek még inkább színesítik a nő alakját.

Képek: Pinterest