Van időnk egymásra. Van múltunk, sok közös emlékünk, szállóigénk. Esetleg valamilyen szertartásunk is. Ha együtt vagyunk, az frissítő, megújító és gazdagító, egyszerűen mondva: jó. Mert nagyokat nevetünk. Vagy sírunk. Vagy beszélgetünk, tanulunk, dolgozunk, énekelünk, táncolunk. És bár ez a sok közös élmény megkülönböztet minket másoktól, éppen ez a kiválás az oka, hogy a világot otthonosabbnak érezzük. Ha van – csapatunk. Hulej Emese írása.