„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Görge(y)i
Az élet olykor a legváratlanabb módon figyelmezteti az embert az idő múlására. Nem, most nem a szarkalábakról beszélek a szem körül, a reggeli tükörbe nézéskor, nem is az orvtámadásként megélt csókolomozásokra vagy hasonlókra. Hanem egy egyszerű kis „i” betűre. Így, hogy „i”, minden fakszni, nagyzolás, előkelősködés nélkül. Először csak szimpla, bár nem jelentéktelen elírásnak tűnik. Hiszen kinek jutna eszébe Görgey tábornok nevét sima i-vel írni? Gyors ellenőrzés az internetes keresőben – na, ezzel nem vagyunk előrébb. Így is szerepel, meg úgy is. Persze már ez is furcsa, hiszen mi egyértelműen úgy tanultuk, hogy… Vagy mégsem? Csalóka az emlékezet. Meg aztán annyi minden történt már. A rendszerváltozás táján, ugye, hirtelen megszaporodtak az ipszilonok meg a családfakutatások: a legmeglepőbb eredményeket szülve olykor. Olyanokról derült ki ripsz-ropsz az ősnemesi származás, akik nem olyan régen még mintha a dolgos, kétkezi munkás-paraszt felmenőikkel büszkélkedtek volna önéletrajzaikban és egyéb fontos megnyilatkozásaikban. De ez a Görge(y)i-ügy akkor is eléggé különös. Amíg áruló volt – ó, bocsánat, de hát én még így tanultam, ám rögvest vissza is vonom –, szóval, addig ugye „y”… Ma már tudjuk, hogy dehogyis volt áruló, csak besározták a nevét, amit, ugye, úgy írunk, hogy… Hogyan is? Mivel a tudomány jelen állása szerint a nemesi származáshoz nem fér kétség, ezért „y”. Lenne. Vagyis volt. A legújabb kutatások viszont azt is kiderítették, hogy a tábornok a szabadságharc tiszteletére az „y”-t „i”-re változtatta, és ettől kezdve élete végéig a plebejus Görgei alakot használta. Tartsuk tiszteletben a döntését – mondják a ma történészei –, tehát akkor legyen „i”. Rendben. Ez okoz ugyan némi zavart a mai ötvenpluszosok körében, de majd megszokjuk. (Ezt is.) Azért miközben az „y–i” dilemmán töprengünk, ne feledkezzünk meg magukról az eseményekről sem, amelyek a vitatott családnevet a történelem lapjaira bejegyezték! A 170. évfordulóhoz közeledve különösen indokolt az emlékezés, amelyhez lapunk 66. oldalán kínálunk háttéranyagot.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó: Archív, Getty Images
