Ma is köztünk járnak? – Angyali találkozások a modern korokban

A címben feltett kérdésre a válasz: valószínűleg igen. Csak mivel a modern kori emberek többsége az ilyesmit nem misztikus élményként fogja fel, mint őseink, kevésbé tudatosul benne, ha épp egy angyalt látott – hanem például álomnak, hallucinációnak véli. Pedig az angyalok nem csak a mitikus korokban látogattak néha a Földre… Magyar Diána írása.

Az angyali találkozásokat a legtöbben a bibliai, mitikus időkhöz kapcsolják, és általában úgy vélik: manapság aligha van esély arra, hogy ilyesmi történjen. Tény, hogy a spirituális tanítások szerint is az ősi aranykortól való távolodással – tehát az évszázadok múlásával – az ember egyre jobban elveszti kapcsolatát a természetfelettivel. Eszerint hatalmas különbség van például egy ókori egyiptomi és egy mai ember között, és nemcsak gondolkodásmódban, hanem képességben is – az előbbi javára. Míg az ókoriak hihetetlenül fejlett extraszenz (érzékeken kívüli) érzékeléssel rendelkeztek, aurájuk erős és tiszta, belső látásuk kifinomult volt, a történelem során mindez fokozatosan elcsökevényesedett, így korunk embere már csak a durva anyagi világ jelenségeit képes érzékelni.

De vajon mindez tényleg azt jelenti, hogy manapság már senki se észlel például más dimenziókból származó létformákat? Távolról sem. Igaz, hogy minél jobban közelítünk a jelenkor felé az időszalagon, annál ritkábban esik meg az ilyesmi, ráadásul a környezet, a társadalom is teljesen másként értékeli az ilyen élményeket, mint például ezer, kétezer vagy épp ötezer évvel ezelőtt. Ám ettől még az ember az maradt, ami mindig is volt: egy olyan élőlény, akit mélyen vonzanak a titkok, misztériumok, minden, ami túlmutat a halandóság korlátain – például épp az angyalok.

Platánfa Londonban, tele angyalokkal

Noha a 18. század a felvilágosodás, a józan ész mindenhatóságának lázában égett, ekkoriban is ugyanúgy előfordultak angyali találkozások, mint korábban. Emanuel Swedenborg svéd filozófus (1688–1772) például gyakran látta, hallotta a mennyei fénylényeket, olykor beszélgetett is velük. Ez azonban nem gátolta mindennapi létezésében, amiről így írt: „Isten olyan mélységeket nyitott fel az elmémben vagy a lelkemben, hogy képes vagyok a szellemi világban, angyalok között létezni, ugyanakkor a hétköznapi világban, az emberek társaságában is.”

Swedenborg egy racionális tudós alaposságával jellemezte, listázta, csoportosította az angyalokat, kitérve testfelépítésükre, beszédükre, mozgásukra, de még arra is, hogyan látnak, miként lélegeznek, van-e szívverésük. Szerinte arra, hogy egy földi ember találkozzon velük, kétféle lehetőség van: az egyiket egy angyal szándékosan idézi elő, mert például üzenetet hoz, vagy figyelmeztet, míg a másiknál egy ember annyira fejlett belső látással rendelkezik, hogy spontán érzékeli őket.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/2. számában olvashatjátok el. A magazint március 20-tól keressétek az újságárusoknál! 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images