Az asszony ingatag… – énekli a herceg a Rigolettóban, én meg azt mondom, az ember ingatag. Ingatag nemtől, kortól, politikai hovatartozástól, rassztól függetlenül. Mert az ember sok mindentől kibillenhet. Elég figyelmetlenül egy kőre lépni, és kész. De sokkal nagyobb testek is képesek kibillenni egyensúlyukból. Gondoljunk fákra, autókra, épületekre, kamionokra, melyeket úgy borít föl az orkán erejű szél, mint kocsmában az alkoholisták a stampedlis poharat. Említhetem a repülőt is, amely ott fönt – tízezer méteren –, ha elkapja a turbulencia, csuda dolgokra képes.

De visszatérek az emberhez, aki akár tetszik, akár nem, az alkoholtól billen meg a legtöbbször és a legdurvábban.

És erről jut eszembe, a minap egy idős professzor ecsetelte, hogy a modern digitális technikának köszönhetően hamarosan lesznek olyan mérőeszközök, amelyek beültethetők az emberi testbe. Ha majd a gyakorlatban is alkalmazzák ezeket, lehetővé válik a szervezet állandó optimumon tartása, vagyis a betegségek elkerülése. Ezt a tudósok nyilván az egészségmegőrzésre tervezik, de talán jól jön más helyzetekben is, és új fejezet nyílik a tudomány terén. No és ha ez beválik, talán nem lesz annyi alkoholista sem, mint napjainkban, hiszen a mérőeszközök jelzik: elég!

Ha ez valósággá válik, nem lesz pánik például egy repülőn – mint a múlt héten Skócia és a Kanári-szigetek között, ahol utasok százai féltek. Féltek, mert két, mértéket nem ismerő, testes férfi összeverekedett. Aki élt már át pánikot a levegőben az óceán fölött repülve, az tudja, mit jelent imát mormolni a végsőnek hitt pillanatban. Tudja, hogy fönt a rendbontás sokkal veszélyesebb, mint egy buszon, pályaudvaron vagy bevásárlóközpontban. Ott ugyanis nincs menekülés. A kilencvenes évek elején, a Moszkva–Leningrád járaton magam is tanúja voltam három részeg orosz összetűzésének. Ütötték-vágták egymást, rúgtak, közelükben az utasok fölpattantak, és pánikszerűen menekültek a gép másik felébe. És akkor jött Szása, a szekrény méretű steward. Elordította magát, kiosztott két pofont, harmadikra már nem volt szükség. Csend lett a landolásig.

A minket érő atrocitások, és azok, amelyeket mi követünk el mások ellen, mindennaposak. Csökken a toleranciaszint, a tudósok szerint ez következménye a túlfokozott versenyhelyzetnek, de okként említik a kimerültséget, a drogokat, az italt és a „Nekem mindent szabad” típusú gondolkodást. Manapság kevésbé vagyunk toleránsak, és ez megnehezíti az életünket. Komoly következményei lehetnek ennek földön, vízen, levegőben. Veszélyes ez ránk nézve, hiszen nem csupán az ember, a hajó, a repülő is bajba kerülhet. Legtöbbször mindennek maga az ember az oka.

Árvai Magdolna

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/13. lapszámában jelent meg.