Idén március tizenötödikén nem csak Magyarországon nem mentek iskolába a gyerekek. A fiatalok több, mint száz országban vonultak utcára éghajlat- és környezetvédelemre felszólító poszterekkel. A „Globális sztrájk a jövőért” kezdeményezésben a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságára hívták fel a figyelmet.

Hogy kezdődött a mozgalom? Egy tizenhat éves svéd lánnyal, aki augusztusban kiült a svéd parlament elé. „A Föld megmentéséért most kell cselekednünk!” Greta Thunberg üzenete és fotói azóta bejárták a világot. Színes kabátban, két fonott copffal, komoly, bátor, átható tekintettel néz a kamerába.

Greta Asperger-szindrómás. Neki nem létezik, hogy valami szürke, ehelyett fekete-fehér, igen vagy nem. Nem szereti a rivaldafényt, és csak akkor szólal fel, amikor igazán szükségesnek érzi. Ez most egy ilyen pillanat. Ha nem lépünk most, az unokáinkra nehezen élhető (vajon élhető?) Földet hagyunk. A túlélés a cél.

Gretát nyilván felnőttek támogatják, és nem csak a közvetlen környezetéből. Nobel-békedíjra jelölték. Egyesek azt mondják, talán korai volt, hiszen mások hány év kitartó, áldozatos munkájával érdemlik ki a jelölést.

Igaz. Lehet, hogy még nincs itt az ideje, de, ha ennek a kislánynak sikerül eljuttatnia az üzenetét a politikai vezetőkhöz, nagy dolgot tesz, és lesz lehetősége sokáig folytatni a munkásságát. Ha viszont nem, ki tudja, lesz-e jövő, amelyben békedíjakat osztanak. Éppen ezért én egyéni szinten is bizalmat szavazok neki, amikor arról szónokol, hogy a változáshoz és a változtatáshoz senki sem túl kicsi.

Nem vagyok tudós, de Gretának szívesen hiszek. Van egy kulacsom és vízszűrő kancsóm, így nem kell palackos ásványvizet vennem. Igyekszem beazonosítani a helyi termékeket, és amikor csak lehet, ezekből vásárolok. Szelektíven gyűjtöm a szemetet. Elkezdtem átállni a saját tasakos zöldség-gyümölcs vásárlásra. Ezek csupán apróságok, de egyéni szinten igenis hozzájárulnak a komplex egész fenntarthatóságához.

Nézem a demonstráción felvonuló fiatalokat, a közvetítéseket. A riporterek próbára teszik őket: „Tudjátok-e, mi az az ózonlyuk és mégis, mi a klímasztrájk célja?” Nem, sokan valóban nem tudnak helyesen, részletekbe menően válaszolni. Nincsenek tisztában vele, mi is történik pontosan. Azt azonban érzékelik, hogy a globális felmelegedés nem egy lufi. Ahogy a kényelmesség, a tagadás és a tétlenség nem megoldás.

Gősi Lilla

Nyitókép: Getty Images