Én és a falu (1911)
Chagall egyik legismertebb alkotása a fenti kép, amelynek középpontjában az egymásra néző zöld arcú ember és a kecske áll. A festmény az orosz táj alomszerű képeit és számos népi szimbólumot is tartalmaz. A cím egyértelműen elárulja: a művész hazája emlékeit és ahhoz fűződő viszonyát vitte vászonra.
Hódolat Apollinaire-nek (1912)
Chagall és Apollinaire a festő párizsi, pontosabban montparnasse-i évei alatt közel álltak egymáshoz. A költő nemcsak a művek elkészülését szorgalmazta, de kiállítási lehetőségeket is próbált felkutatni a művész számára. A hódolat Apollinaire-nek Chagall háláját fejezi ki.
A hegedűs (1913)
A festmény Chagall szülőfalujának egyik hegedűs figuráját jeleníti meg, vele együtt pedig az ottani kulturális és vallási életet. A képen a hazához fűződő szoros viszony mutatkozik meg.
Önarckép hét ujjal (1913)
Az önarckép Chagall korai munkái közé tartozik és első kubista alkotásaként tartják számon. A képen a művész látható, aki nem megszokott módon hét ujjal ábrázolja önmagát munka közben. A háttérben jól kivehető az Eiffel-torony, a vászon feletti részben pedig a szülőfalu. Ez a kettősség fejezi ki a festő konfliktusát a modern város és a festői Vityebszk között.
Párizs az ablakon keresztül (1913)
Mialatt Chagall Párizsban próbált karriert építeni, gyakran utazott vissza lélekben szülőhelyére. Az 1913-as festmény is ezt a két világot ábrázolja, a férfi – aki talán a festő maga – két arccal tekint ki az ablakon.
A születésnap (1915)
Ezen a képen szintén önmagát és szeretett feleségét örökítette meg a művész, méghozzá a párizsi évek alatt, amikor távol voltak egymástól. A lebegő figurák sajátos védjegyévé váltak Chagallnak.
Bella fehér gallérral (1917)
A gazdag orosz ékszerész lánya Bella Rosenfeld, Chagall múzsája, egyben szerelme és felesége volt. A festő számos művében vászonra vitte őt, leghíresebb mind közül a fent látható alkotás.
Önarckép palettával (1917)
A művész számos önarcképet készített fiatal korában, van, amit még szentpétervári tanulóévei, van, amit már párizsi tartózkodása alatt. Az 1917-es alkotáson a kubista és a konstruktivista jegyek mutatkoznak meg. A készülő festményen ezúttal is a szülőfalu jelenik meg, érdekesség, hogy a templom tornya egyszerűen „kilép” a vászonról.
A sétány (1918)
A képen Chagall és felesége Bella látható. A férfi a szinte zászlóként lebegő és az ég felé repülő szerelmét tartja a magasba. Az ábrázolás jelentése mondhatni köztudott: a festő számára a szerelem a gravitáció megszűnésével volt egyenlő.
A menyasszony (1950)
Úgy, mint sok más Chagall-kép, A menyasszony is azonnal magára irányítja a figyelmet. Az élénk színek, a feltűnő és egyáltalán nem hétköznapi megjelenítés, valamint a lebegő nő figurájának kiemelkedése teszik különlegessé ezt az alkotást.
Szöveg: Légrádi Júlia
Képek: Pinterest
