Ennek az interjúnak az a pofonegyszerű apropója, hogy eszméletlenül jól nézel ki. Áruld el a részleteket, minek köszönhető ez a ragyogó forma?

Nagyon odafigyelek magamra, ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy színésznő vagyok. A hivatásom tart karban, hiszen az, hogy folyamatosan képernyőn vagyok, állandó éberséget igényel. Az egészséges életmód vezérel, fontosnak tartom, hogy a felismeréseket, amelyekre az évek során jutottam, ne hanyagoljam el.

Ez az éberség, amit a képernyő követel, stresszt jelent?

Nem, dehogyis. A karakteremben az íróink mind a mai napig a sugárzó nőiséget látják. Ez nagyon felemelő, és arra inspirál, hogy mindenféle szempontból a legjobb formámat hozzam, amilyennel én is elégedett vagyok. És ne felejtsük, a képernyő mindig csal…

Ó, igen, erről legendákat zengenek a színészek. Azt mindenki tudja, hogy a képernyő kövérít, de te, mint színésznő, hogyan fogalmaznád meg, mit csal még a képernyő?

Ha találkozom valakivel, aki még sosem látott élőben, általában mindig az hangzik el, hogy „úristen, maga ilyen sovány, ilyen pici?!”. Általában mindenki meglepődik, hogy nem egy magas, égimeszelő nő vagyok. Optikailag tehát nemcsak szélesít, hanem magasít is a képernyő. Az sem mellékes, hogy a forgatáson mindig sminkben vagyok, és a karakter, akit játszom, nagyon fegyelmezett nő. Feszes, szigorú ruhákat visel, az egész megjelenése ezt sugározza. Úgyhogy amikor feltűnik a bohókás Iza, akkor tényleg nagy a kontraszt.

Te és a Barátok köztben látható karaktered gyakorlatilag együtt haladtok az életben. 21 éve összetartoztok. Mesélj még erről a kontrasztról!

Balogh Nóra életének nagyon meghatározott pontjai vannak, amelyek nem változtak semmit az évek során. Lehet róla tudni, hogy árvaként nőtt fel, ő például inkább egy bizonytalan, puhatolózóbb anyuka, mert nincs elképzelése, hogy milyen egy jó család. Talán ez a legnagyobb különbség közöttünk, mert nekem nagyon jó gyerekkorom volt, szeretetteljes viszonyom van a szüleimmel és a szüleim testvéreivel is. Nekem a legfontosabb emlékeim mindig a családhoz köthetők. Viszont nálunk is sok gyerek volt, és a sok gyerek mindig összetartott. A természetünkben pedig talán az a legszembetűnőbb különbség, hogy én nagyon szertelen tudok lenni, nagyon szeretem szórakoztatni a körülöttem lévőket. Nem bírom elviselni, ha valaki szomorú a környezetemben, addig nem nyugszom, amíg fel nem vidítom. Nagyon szeretem megélni a közelséget, mindig keresem az alkalmat, hogy mély és tartalmas beszélgetéseket folytassak.

A karakternek is tartozol azzal, amit már korábban említettél, hogy nagyon odafigyelj magadra. Ez kötöttséget jelent a külsőddel kapcsolatban is. Volt olyan, hogy valamit szerettél volna változtatni magadon, és nem lehetett?

Minden változtatás egyeztetést igényel. Volt olyan, hogy szerettem volna valamit, de nem lehetett, és olyan is, hogy nem szerettem volna, de meg kellett változtatnom. Viszont szerencsére tudok kompromisszumokat kötni, és ha nem is mindig könnyen, de alkalmazkodom.

21 éve megy a Barátok közt a tévében, és nagyon hamar része lett a magyar emberek életének. Te gondoltad volna az elején, hogy ennyire meghatározó lesz a sorozat?

Amikor elkezdődött az egész, nem történt semmi különös, csak annyi, hogy egy casting sikerült. Ez egy színésznő életében teljesen mindennapos, vannak olyan válogatások, amelyek sikerülnek, és olyanok is, amelyek nem. Aztán amikor az első reklámkampány elindult, egyszer csak megjelentek a fotóink a villamosok oldalán, mi szerepeltünk a metrón a kapaszkodókon. Anyukámék akkor még csak látogatóba érkeztek a Vajdaságból Budapestre, és emlékszem, simogatták a villamos oldalát, összevissza utaztak, hogy találjanak olyan fogantyút, amin én vagyok, annyira büszkék voltak rám. Felemelő és titokzatosan izgalmas volt a kezdet… Aztán lassan hozzászoktunk, hogy ezt csináljuk. Rendkívül vibráló társulat alakult ki, és igen, társulatnak tartom magunkat, úgy is, hogy nem színházban játszunk. Az elmúlt 21 évben annyit nevettünk, beszélgettünk, járkáltunk együtt, hogy nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk. És ennyi éven át hűségesek maradtunk, és még mindig elhivatottak vagyunk. Ez pedig annak köszönhető, hogy amögött, amit a nézők naponta 25 percben látnak, párhuzamosan folyik az életünk, rengeteg közös élménnyel. Én ezt kiváltságos helyzetnek élem meg, hogy ebben a nagy világban van egy ilyen bámulatosan szoros kis közeg, és én évtizedek óta a részese vagyok, lehetek.

…

A teljes interjút a Nők Lapja Szépség különszámában olvashatjátok el. A magazin április 27-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Lami Juli

Fotó: Zsólyomi Norbert