Kevesebb étel, több sport A mosolygós Schneiderné Tölli Magdolna két gyermek édesanyja. „Kristóf 11 éves és 60 kiló. Vagány, helyes srác, de jó pár éve küzdünk, hogy úgy egyen és annyit mozogjon, amivel visszaszoríthatjuk a villámgyorsan felugró kilókat – meséli Magdolna. – A férjem nem kimondottan vékony alkat, és én is a vaskosabb kislányok közé tartoztam. 12 éves koromtól már aerobikoztam, futni jártam a barátnőimmel, de a kamrában megbújó nápolyi nassolása megtette a hatását. A szüleim nem voltak tudatosak a táplálkozás terén, habár mi sokat szaladgáltunk a szabad levegőn, és nem a számítógép előtt gubbasztottunk naphosszat, mint a mostani generáció. Kristóf imádja a hasát, a dietetikus tanácsára igyekszem kisebb adagokban, egészségesebb ételeket tenni elé. Bár a salátákat ki nem állhatja, szívesen eszik gyümölcsöt, és a csomagolt uzsonnát is örömmel elfogyasztja, még ha kisebb és kevésbé cukros is, mint a padtársáé. Persze vannak harcaink, mert ő nem ehet annyi pizzát, amennyit egy átlagos gyerek bátran megengedhet magának, ezt pedig nehéz megértetni vele.”
A fiú mozgásfejlődésében kimaradt néhány fontos szakasz, a szakemberek ennek is tulajdonítják a fiú éretlen mozgáskoordinációját.

„Hármas tornából, pedig évek óta járunk külön sportra, karatéra és birkózásra – mondja az édesanya. – A testneveléstanára elismeri: igenis akarja, de képtelenség 60 kilót fejletlen izmokkal felhúzni a kötélen, ugyanakkor néhány szuper pedagógus és edző is segíti az utunkat, a fiam szép lassan megismeri az erejét. Más szülők pedig inkább biztatnak, mondván, hagyjam már azt a gyereket, majd megnyúlik! A társai kevésbé megértőek, rendszeresen szekálják, daginak csúfolják. Különösen nehéz, hogy Kristóf magába fordul, és ezeket a történeteket a többi anyukától kell megtudnom. Legutóbb olyan mérges lett egy csúfolódó osztálytársára, hogy lesodorta a padról a gyerek könyveit.”

…

Cikkünk folytatását a Nők Lapja Psziché 2016/áprilisi számában olvashatjátok.

Szöveg: Krausz Andrea

Fotó: Getty Images