A gyerekek kiváló érzékkel tapintanak rá mindarra, amit titkolni próbálunk, és amit egyáltalán nem szabadna tabuként kezelnünk. A kicsik ugyanis nem a kiszínezett képeskönyvre kíváncsiak, hanem a valóságra. Arra, amivel olykor mi sem szívesen szembesülünk. De attól még van, és olyan, amilyen. Úgyhogy ne azt próbáljuk megmásítani, hanem igyekezzünk a kommunikációnkat hozzáigazítani! Elkerülni, elkenni, megúszni: ez a legrosszabb, amire törekedhetünk akkor, ha a gyerekünk „rázós” témára kérdez rá. De higgyük el, nincsenek rázós témák! Csak lehetőségek arra, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk. És örüljünk, ha annyira bíznak bennünk, hogy nekünk teszik fel a kérdéseiket. Ha őszinték vagyunk velük, az a garanciája annak, hogy később, kamaszkorban is hozzánk fordulnak majd.

Vida Ágnes: Minden szülőnél mások azok a témák, melyekről különösen nagy gondot jelent beszélgetni. Egyesek lazábbak és mindent igyekeznek nyíltan megbeszélni, mások egyáltalán nem tudják, hogyan fogjanak bele adott témába.

Szél Dávid: A „nehéz téma” egyáltalán nem csak a szexualitással lehet kapcsolatos. Iskolai erőszak, mobilhasználat, családi viszonyok, pénzügyi helyzet, értékrend, a világ ellentmondásai…

Ágnes: Az elmúlással kapcsolatos kérdések, a válás, a tágabb családon belüli feszültségek és a komplex társadalmi problémák (pl. rasszizmus, vallás, homoszexualitás) is tabunak számítanak sokaknál, de legalábbis nem könnyű beszélni róluk. Főként, ha mi magunk sem vagyunk tisztában velük vagy különösen érzékenyen érintenek minket.

Dávid: Amiatt, hogy a szexuális kérdésektől tartunk leginkább, az azokról való beszélgetésre legalább felkészülünk – miközben egyéb kérdések a horizonton sincsenek. Ugyanakkor a „túlkészülés” sem jó, mert a gyerek megérzi a szorongásunkat, és esetleg pont ettől lesz végül kényelmetlen az a téma, ami amúgy természetes lehetne. A másik gyakori hiba, amikor korrekten akarunk fogalmazni, morálisan, szociálisan érzékenyek akarunk lenni, viszont így a gyerek indulatainak, gyengeségeinek nem hagyunk teret. Pedig az elvek sokszor bizony távol állnak az ő világától és a mi gyakorlatunktól is. Nem kell például minden embernek szeretnie egymást – és neki sem.

Ágnes: Ne tartsunk „erkölcstanórát”! A kisebb gyerekeket (kisiskoláskor előtt) a rövid válasz általában megnyugtatja, a nagyobbakat pedig további kérdésekre ösztönzi. Ha azonban túl hosszan magyarázunk valamit, azzal megfosztjuk őt az önálló gondolkodás lehetőségétől, és kevésbé fogja érteni a válaszunk lényegét. Persze rengeteget számít az, hogy velünk hogyan beszélgettek annak idején. Ha a szülők őszintén és a gyermek életkorának megfelelő módon elmagyarázták az egyes jelenségeket és nem zárkóztak el, akkor felnőve ő is hasonló módon kezeli majd a gyermekei kérdéseit.

Dávid: Akár ugyanazt hozod, akár pont az ellentettjét, amit gyerekkorodban kaptál, az mindenképp viszonyítási alap. A mi szüleink ráadásul tipikusan a mindent tabusító generációt alkották – nem beszélve a nagyszüleinkről. Úgyhogy nem csoda, ha sok mindenhez egyszerűen nincs meg a nyelvünk. Reméljük, a mi gyerekeink már szabadabban fognak beszélgetni.

…

A konkrét kérdéseket és a rájuk adható válaszokhoz való útmutatót keressétek a Nők Lapja Gyerek 2019/1. számában! A magazin május 21-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Kempf Zita

Fotó: Getty Images, Marosi Viktor