Éveken át a fiammal és a tágabb családdal egy Balaton-parti üdülőben nyaraltunk. Hatalmas fák között megbúvó faházak, csend, és nyugalom. Volt még valami, ami nekem nyaraláskor fontos: napi háromszori étkezés. Nem kellett főznöm, vásárolnom, sem azon törnöm a fejem, mit eszünk, mert elénk rakták a gulyáslevet, a főzeléket, a kakaót. Azt hiszem, az ilyen nyaralásra mondják, hogy „egyszerű körülmények”, de az egyszerű ebben az esetben egyenlő a nagyszerűvel. Talán mondanom sem kell, hogy mindez egyáltalán nem volt drága, amit az is jelzett, hogy minden nyáron sok nagycsaládot láttunk magunk körül.

Az előbb kerestem rá az interneten, mi lett az egykori kedves nyaralóhelyből, amelyet egyszer csak bezártak, mert a cég, amelynek ez volt a vállalati üdülője, eladta. Jó darabig ott állt parlagon, de már felépült az új – luxus – szálloda. Ha ma ott akarnék tölteni csak egyetlen éjszakát, több mint húszezer forintot kellene fizetnem. Egy főre. Építészeti szaklapok ugyan áradoznak róla, de én nem tudok osztozni az örömükben. Szerintem vannak fontosabb szempontok, mint egy ízléses beruházás.

Aggasztó ütemben fogynak a Balatonnál az elérhető árú nyaralóhelyek. Évről évre több cég válik meg a dolgozóknak fenntartott üdülőitől is, mert az új adórendelet alapján már nem éri meg üzemeltetni, birtokolni őket.

Természetesen van a dolgoknak egy másik oldala. Azon az oldalon – milyen meglepő… – ingatlanfejlesztők állnak, akiknek a Balaton nem tó, hanem aranybánya. Az elmúlt években sorra épülnek a parton a luxusapartmanok, a lakóparkok, a kikötők, a drága szállodák. Ezzel párhuzamosan fogynak a kempingek és a szabadstrandok. A kivéreztetett önkormányzatok eladják, amilyük van, úgy hallottam, van olyan Balaton-parti település, amelyiknek öt százaléknyi partszakasza nyilvános. A helyi civilek tiltakoznak, de a beruházó érdeke mindent visz. Az egyszerűbb anyagi körülmények között élő családok pedig lassan kiszorulnak legkedveltebb nyaralóhelyünk közeléből. Eszembe jutott egy gyerekkoromban olvasott, meglehetősen vonalas lányregény, amelynek főhőse a Tanácsköztársaság idején jutott el életében először a Balatonhoz. Biztos, hogy efelé kell tartanunk?

Sokadszor kell arról is beszélni, hogy a természet a védelmünkre szorul. Mert a Balaton egy négy medencéből álló, változatos élővilágú komplex ökológiai rendszer. Élőlény. Nem kellene szerencselovagok kezébe adni. Mert még aki nem tudja pontosan, az is sejti, hogy a nádas mind a tó vízminősége, mind a tavi élőlények számára létfontosságú élőhely. És a kikötő pont annyira nem természetbarát létesítmény, mint egy golfpálya. Pedig az előbbi ugye vízben van, a másik meg zöld. És mégsem. Ráadásul mindkettőhöz jó nagy parkoló kell…

Balatoni nyár? Már akinek jut belőle…

Hulej Emese

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/25. lapszámában jelent meg.