– Erika kedves, bármikor, bármiről is beszélgettünk, egyszer csak azt mondtad, hogy „Édesanyám erre azt mondaná”, és akkor kijelentettél valami nagyon tömör, kemény, frappáns dolgot. Benned ennyire ott van a személye, annyira mérce maradt, egyfajta világítótoronyként?
– Igen. Rám egész életemre nézve hatott, hat, és bizonyára a továbbiakban is hatni fog. És nemcsak tudat alatt, hogy időről időre fel-felbukkan valami belőle, hanem belém épült lénye, személyisége, varázsa. Bennem van, és kritikus pillanatokban rendre felidéződik bennem, hogy ő mit mondana, mit csinálna ilyenkor, és ez ad valamiféle biztonságot, hogy akkor olyan nagyot nem hibázhatok. Ha már nem vagyok olyan kemény és bölcs, mint ő volt – legfeljebb kicsivel jobban énekelek –, akkor próbálom így megoldani. Puskázok tőle. Mert ő mindig tudta…
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.