„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Ki viszi át a szerelmet?
A kislányaim szerelmes típusúak, az ölembe kucorodva mesélnek, hogy az egyik vagy másik fi ú hogyan nézett rájuk, mit mondott, kit választott párjának, amikor sorban álltak, ki mellé ült le az ebédlőben. Az ölembe kucorodnak – természetesen külön-külön, fontos a diszkréció –, és mesélik a kis történeteiket, az álmodozásaikat, hogy miként lesz majd a jövő, lánykérés, esküvő, család, gyerekek. Mesélik mindezt nekem, az apjuknak, mivel fogalmuk sincs arról, hogy minden édesapa szívében ilyenkor feltámad a féltékenység. Illetve nem, amit most érzek, az talán még nem féltékenység, sokkal inkább arról van szó, hogy féltem őket. Egy internetes fórumon olvastam egyszer egy kommentet, amiben egy fiatal nő arról panaszkodott, hogy hát minden nőnek összetörik a szívét egyszer jó alaposan. Nincs ez ellen mit tenni, ez ma az általános női sors, amiben mindenki osztozik. Jön egy gátlástalan alak, aki visszaél a jóhiszeműségükkel, megcsúfolja az álmaikat, lenullázza az önbizalmukat. Hát én nagyon örülnék, ha ez nem lenne ilyen végzetszerűen elkerülhetetlen, ahogy írták. Az e heti Nők Lapja Téma pont azt boncolgatja, miként lehetséges, hogy okos, szép, magasan képzett, jó állással rendelkező fiatal nők nem találnak társat maguk mellé, pedig nagyon szeretnének. Az okokról nekem is megvan a teóriám, ahogy gondolom, sokaknak. Ezt most nem fejtem ki, hanem a lapszám egy másik írására szeretném felhívni a figyelmet, amelyik „minden fesztiválok ősére”, a félszáz évvel ezelőtt megrendezett Woodstockra emlékezik. Engem legjobban annak a fiatal párnak a története fogott meg, akikről készült egy fotó, amint egy rózsaszín pokrócba burkolódzva ölelkeznek a sártenger közepén. Történetesen tudjuk, hogy kik ők, röviddel azelőtt ismerkedtek meg, két évvel a fesztivál után összeházasodtak, született két gyerekük. Ötven éve élnek együtt úgy, hogy nem kellett csalódniuk egymásban, és leszámolniuk az álmaikkal. Azt mondják, hogy a teljesen átlagos, hétköznapi életükben Woodstock volt a legnagyobb esemény.
Talán furcsán fog hangzani, de ez engem, mint a lányaiért aggódó apukát, megnyugtatott. Nevezetesen, hogy mindig, még a legvalószínűtlenebb helyeken és a leglehetetlenebb helyzetekben is nyílik esély a boldog életre.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon, Instagramon, valamint YouTube-on is!
Fotó: Archív, Getty Images
