A szülők gyakran elbagatellizálják gyerekük pluszkilóit, és nem hajlandók szembenézni a ténnyel, hogy gyerekük súlya jóval eltér a normálisnak tartott értékektől. Dr. Szabó András, a budapesti II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika orvosprofesszora szerint a nemzetközi tendenciának megfelelően – Magyarországon is aggasztó a helyzet.

„A 18 éven aluli fiatalok 20-25 százaléka elhízott, és ezeknek a gyerekeknek a 80 százaléka várhatóan felnőttkorában is túlsúlyos lesz. Az elhízás elsősorban nem esztétikai probléma. Nem azért kell lefogyni, hogy szebbek legyünk, hanem azért, hogy ne legyünk betegek. Kisgyerekkorban némi túlsúly még elfogadható, a kamaszkori pluszkilók mellett azonban nem szabad szó nélkül elmenni, az elhízás folyamatát ugyanis egy idő után nehéz megállítani” – mondja a professzor, aki a klinika obezitológiai centrumában a gyermekkori kövérség genetikai hátterét is kutatja.

„Egy fejőstehén vagyok”

„Nagyon szenvedek attól, ahogy kinézek. Ötödikes koromban még én voltam a legalacsonyabb és az egyik legvékonyabb lány az osztályban, aztán 13 évesen valami megváltozott. Észre sem vettem, és akkora lettem, mint egy fejőstehén. Így csúfolnak az osztálytársaim. Utálom a testem. Anyára is haragszom, mert soha nem szól rám, hogy ne egyek állandóan. Ha nem vagyok éhes, akkor is eszem. Megszokásból, unalomból. Az egész család szeret enni, főleg a nagyi főztjét imádjuk. Sokat vagyunk nála, és mindig terülj, terülj asztalkámmal vár bennünket. Nagyobb ünnepekkor többféle sütemény közül válogathatunk. Ha nem ennénk, vérig sértődne. Amúgy ő is kövér. Anya azt mondja, hogy a belső értékek a fontosak, de ez nem így van. Hiába vagyok kedves, csendes és kitűnő tanuló, akkor is csak egy fejőstehén vagyok” – mondja elkeseredetten a 16 éves Bori.

Deliága Éva gyermekpszichológus a gyermekkori elhízással összefüggésben az étkezéssel, testmozgással kapcsolatos családi minták szerepét hangsúlyozza.

„A családok szokásrendszere a táplálkozást illetően nagyon eltérő. Sok esetben a gyermek korlátlan mennyiségben fogyaszthat cukros üdítőt, rengeteg édességet kap, a különböző ünnepeken a nagyszülők külön elhalmozzák az unokát extra nyalánkságokkal, a családi étkezések során a tányérokon púpozott az adag, nem egy szelet tortát esznek, hanem hármat.  Egy ideig észrevétlen tud maradni, ha degeszre esszük magunkat, de a családban kialakult káros szokásrendszer valamikor kiskamaszkorban visszaüt” – hangsúlyozza a szakember.

A testi teher olykor lelki kín

Az elhízott gyerekek általában lelki problémákkal is küzdenek. Sokszor szembesülnek lesajnáló, gúnyos megjegyzésekkel, jó esetben megússzák pár részvétteljes pillantással. A többségük gyakran marginalizálódik az iskolai környezetben.

…

A cikk folytatását a a Nők Lapja Psziché 2019/3. számában, A testem és én című mellékletében olvashatjátok el. 

Szöveg: Gazda Éva

Nyitókép: Getty Images