1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

A legkedvesebb emlékeim kétségtelenül a biciklizéshez kötődnek. Gyerekkoromban a Vaskapu utcában laktunk, tizennégy-tizenöt évesen a ház körül, maximum a környéken lett volna szabad bicikliznünk, de a barátaimmal gyakran eltekertünk sokkal messzebbre, akár Visegrádig, Leányfaluig. Persze utána mindig kaptunk a fejünkre, de akkor is megérte, imádtam csavarogni.

2. Ki volt élete első szerelme?

Tizenegy évesen egy Gitta nevű lány, akivel a családunk révén sok időt töltöttünk együtt a Római-parton.

3. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

A szakmára vonatkozólag a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy nem elég, ha valamihez nagyon értünk, azt tudni kell jól eladni is.

4. Mit bánt meg utoljára?

Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Ha jó dolog, örülünk, ha nem, sírunk – ez így természetes.

5. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Reggel a szokott időben, hét-nyolc óra körül ébrednék. Délelőtt kicsit kertészkednék, azután szépen kiülnék olvasni a kertembe, délután pedig grillpartiznánk egyet a barátaimmal. Imádom a nyarat, a napsütést, szóval felőlem a telet akár „abba is lehetne hagyni”.

6. Hol ette életében a legjobbat?

Húsz éve Cipruson ettem egy bálnasteaket, sosem fogom elfelejteni az ízét, igazán különleges volt.

7. Kinek/minek a hangját szereti legjobban?

Amikor az ember hajóra száll, és egyre távolodik a parttól, a hullámok erősödnek, a tenger morajlása utánozhatatlan.

8. Mire nem sajnálja a pénzt?

A családom kényelmére. A jóllét fontos számomra, de csak egy bizonyos határig: sosem vettem és nem vennék fel kölcsönt, hitelt, nem keveredek adósságba azért, hogy luxuscikket vásároljak.

9. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

A kapzsiságot, marakodást, birtoklási vágyat eltörölném.

10. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Racionalista típus vagyok, számomra kis napi célok, feladatok megvalósítása többet ér, mint a lehetetlen álmok kergetése.

+1 Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

„Welcome!”

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/28. számában jelent meg.

Fotó: Németh Gabriella