– Andrea, mit gondol, nem számottevő visszalépés egy orvos számára, ha hivatali pozícióba kerül, például történetesen kórházigazgató lesz? Megadatott önnek az az áldott lehetőség, hogy közvetlenül gyógyíthat, segíthet, enyhíthet emberek szenvedésén. Létezhet ennél komolyabb adomány az életben? Miért döntött úgy, hogy a gyógyítás helyett más feladatokat vállal?
– Nem akartam soha más lenni, mint orvos. Nem tudom, mennyit játszhatott közre az, hogy a szüleim, a nagyapám és a nagybátyám orvosok, de ez a hivatás mindig is faktum volt számomra. Viszonylag sok időt töltöttem a szüleim révén kórházban, és ott azt láttam, hogy meggyógyulnak az emberek. Nyilván láthattam sok tragédiát is, de bennem a pozitív élmények maradtak meg.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.