Nagyon sokáig csak a bulvárlapokból ismertem az asztrológiát, míg egyszer a férjem megvette nekem Baktay Ervintől A csillagfejtés könyve című művet. Bár elsőre magával ragadott a téma, és meg is próbáltam felállítani a saját képletemet, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egyedül, élő vezető nélkül ez nem fog menni nekem.
Hogyan indultál el ezen az úton?
A sors tovább folytatta velem „véletlen” játékait, és küldött hozzám tanítókat. Az egyikük egy idős, vak bácsi volt, egy különc figura, aki a nevetségességig vitt bolondossággal álcázta nagy tudását. Egy pesti körfolyosós bérházban lakott, és én akkoriban a szomszédjában. Minden nap eljártam hozzá felolvasni a titokzatos könyveiből, amelyeket maga fordított német nyelvből. A „könyveket”, melyek összefűzött, megsárgult papírhegyekben álltak, egy vaspánttal körülfogott, lelakatolt, óriási szekrényben tárolta, a kulcsot mindig magánál tartotta. Furcsa ákombákomokkal teli papírok voltak ezek. Ezekről olvastatott velem, s közben azért csöpögtette belém az asztrológiáról szóló tudást.
Mikor készítetted az első horoszkópot?
Nagyjából a kilencvenes évek közepén történt, akkor sikerült segítséggel végül elsőként természetesen a magam képletét felállítanom. Emlékszem, a tanárom lelkesen felkiáltott: „Született asztrológus vagy, az első házadban Merkúr–Neptunusz együttállás van a Skorpióban!” Szóval vehettem volna ezt sorsszerűnek, de nagyon sokáig nem ezt hittem a pályámnak. Az asztrológia hosszú évekig még csak hobbi volt az életemben, majd afféle másodállás, nem a főfoglalkozásom.
A saját életedben hogyan tudod használni az asztrológiát?
Sokáig szinte naponta nézegettem a képleteinket, a magamét és a családomét, és minden krízishelyzetben a csillagoknál kerestem a válaszokat. Ma már erről leszoktam, de mindig a legjobb tapasztalatszerzési mód egy asztrológusnak, ha így tesz. Aztán született egy gyermekem, és elérkezett a mesemondás időszaka. Ráébredtem, hogy a mai mesekönyvek írói már nem tudják azt, amit a régiek: hogy tudniillik a mesék az égből szállnak alá. Én ezért megkíséreltem megszemélyesített bolygókról mondani meséket Zsófi lányomnak. A történet hosszan szövődött, kikerekedett, és végül mesesorozat lett a kísérletből, hogy az ég történéseinek a földlakókra gyakorolt hatását elmondjam. Így született meg négy meséskönyv, melynek első kötete meg is jelent Csillagmesék címmel. Az írásaim közül ezekre a mesékre vagyok a legbüszkébb. Közben az életem is más irányt vett, és az asztrológia főfoglalkozásommá vált: a csillagok nem eresztettek, és én ezt csöppet sem bánom. Nem számoltam ugyan, de több százan megkerestek már tanácsért, és még többre tehetem azok számát, akik a különböző újságokban olvassák a horoszkópjaimat.
…
Az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Izing Klára
Fotó: Németh Gabriella